1905-ben lelkes éremművészek, műbarátok és éremgyűjtők egy kis csoportja egyedülálló kezdeményezéssel állt elő. A magyar plakett- és éremművészet fellendítésére, népszerűsítésére és a gyűjtőkedv terjesztésére egyletet alapítottak "Éremkedvelők Egyesülete", röviden ÉKE néven.
Az alapító tagok között olyan, nemzetközileg is elismert nevek szerepelnek, mint Beck Ö. Fülöp és Telcs Ede éremművészek, vagy dr. Gohl Ödön numizmatikus.

Az ÉKE a tagjai számára évenkénti tagilletményként egy-egy plakettet vagy művészi érmet készíttetett. Az érmek elkészítésére az Egyesület pályázatot írt ki, a beérkezett jeligés pályaművek közül a választmány jelölte ki a megvalósítandó alkotást.

Az Éremkedvelők Egyesülete által készíttetett érmek és plakettek máig a legszebb magyar éremművészeti alkotások közé tartoznak és a szépségük mellett ritkaságuk folytán is töretlen megbecsülésnek örvendenek a hazai és a nemzetközi gyűjtők között egyaránt.

Az Egyesület tevékenysége azonban sokkalta szerteágazóbb volt, mint pusztán érem- és plakettkiadás: könyveket jelentettek meg, más egyesületekkel összefogva a magyar éremművészet bemutatására hazai és nemzetközi kiállításokat, gyűjtőtalálkozókat szerveztek, közvetlen kapcsolatot teremtettek a művészek és a gyűjtők között.

Egy maréknyi lelkes műbarát a kezdeti lelkesedésével máig maradandó hatást ért el. Egyedülálló módon járultak hozzá ahhoz, hogy a magyar éremművészet általuk világhírűvé váljon.

Az ÉKE 1935-től egy közgyűlési határozat folytán Magyar Éremművészeti Egyesület, röviden MÉE néven folytatta tovább addigi tevékenységét egészen 1944-ig, azonban a kialakult európai helyzet miatt az utolsó öt évben érmet már nem készíttetett.

2005-ben a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete keretében éremgyűjtők egy csoportja egyletet alapított "MÉE-Éremkedvelők Egylete", röviden MÉE-ÉKE néven, amelynek céljai azonosak az 1905-ben alapított ÉKE (Éremkedvelők Egyesülete) célkitűzéseivel.

E honlap célja az ÉKE, a készíttetett művészi érmek és plakettek, valamint azok alkotóinak bemutatása - tisztelgés előttük.

"Talán nem véletlen, hogy az emlékérem és a plakett mindig akkor virágzott legszebben, amikor a műveltség a leggazdagabb volt. A szociológus bátran állíthatná, hogy az a fajta társadalom adja a legszebb érmet, amely az emberek érintkezésének, kölcsönös elismerésének legfinomabb formáit tudta fejleszteni. Halk szavú bók minden érem és plakett: adó, amelyet a kölcsönös méltánylás határoz meg, s az emberséges illemtudás osztogat."

(Lyka Károly)