Az Éremkedvelők Egyesülete megalakulásáról
A magyar plakett- és éremművészet föllendítésére a művészek
és műbarátok egy csoportja életrevaló akciót indított meg. "Éremkedvelők
Egyesülete" címmel egyletet alapítanak, amely a maga tagjai s csakis ezek
számára évenként egy-egy plakettet vagy művészi érmet készíttet egy az
egyesület által kijelölt művészszel.
Az előttünk fekvő alapszabály-tervezet szerint a tagok lehetnek alapítók
1000 korona lefizetésével, vagy pártolók évi 50 koronával, vagy rendes
tagok évi 12 koronával. A két utóbbi kategóriánál a tagok három évre kötik
le magukat.
Az egyesület legfeljebb 150 tagot számlálhat, az egyes plakettek és érmek
tehát csupán ily számban készülhetnek, miáltal azok ritkaság-becse is
fokozódik. E kötelezettséggel szemben az alapító-tagok élethossziglan,
a pártolók pedig tagságuk tartama alatt évenként egy-egy ezüstérmet vagy
plakettet kapnak, a rendes tagok ugyanezt bronzban.
A terv egészséges, kivitele aligha ütközik különösebb nehézségbe. Hatása
pedig bizonyára felette kedvezni fog frissen föllendült plakett-művészetünknek,
amely csak azért nem fejlődhetik eléggé, mert közönségünk érthetetlen
egykedvűséget tanúsít a művészet e bájos technikájával szemben. Mennyi
pénzt költenek nálunk egyletek és társaságok, ünnepi bizottságok és hivatalos
fórumok a művészietlen jubiláris emléktárgyakra, díszoklevelekre, kitüntetésekre
és jutalmakra, rég unott kelyhek, bijouk stb. formájában versenydíjakra,
holott mindezek helyét sokkalta nagyobb benső értékkel a plakettnek és
művészi éremnek kellene elfoglalnia. A tervbe vett egyesület talán nemcsak
a tagjai számára megrendelt művekkel, hanem példájával is kedvet kelthet
közönségünkben e finom technika ápolására.
(Művészet, 1905 / III)
Folyó évi május hó folyamán Eremkedvelők Egyesülete néven
új egylet alakult Teleki Sándor gróf elnöksége alatt a hazai érem- és
plakett-művészet fejlesztésére. A rendes tagok makszimális száma 150.
Évi tagdíjuk 12 korona. Az egyesület évenkint egy-egy kizárólag a tagok
számára készülő művészi bronz érmet vagy plakettet rendel valamely elsőrendű
magyar művésznél és alapszabályai értelmében különböző egyéb módot is
fölhasznál célja elérésére. A rendes tagok száma már 3 hét előtt meghaladta
a 140-et. Pártoló tagok évi 50 koronát, alapítók egyszerre 1000 koronát
fizetnek és ezüst példányt kapnak. Az egyesület titkára dr. Herczfelder
Gábor ügyvéd (VI. Ó utca 1.)
(Numizmatikai Közlöny, 1905 / III)
Folyóiratunk folyó évi III. füzetében hírt adtunk arról
az örvendetes tényről, hogy a művézetek támogatása tekintetében is erősen
föllendülő fővárosunkban Éremkedvelők Egyesülete névvel új egyesület alakult,
melynek alapszabály szerinti célja a magyar érem- és plakettművészet
fejlesztése. Az egyesületi alapszabályok 2. §. azt mondja, hogy e cél
elérésére az egyesület tagjai számára tagilletményül évenkint valamely
hazai művész által egyelőre egy érmet vagy plakettet készíttet. Ezenkívül
alkalom adtán kiállításokat, felolvasásokat, előadásokat és tudományos
kirándulásokat rendez, magánfelek megrendeléseit közvetíti, szakvéleményeket
ad s minden egyéb alkalmas eszközzel törekszik kitűzött célja megvalósítására.
Az egyesület folyó év május 30-án tartotta alakuló közgyűlését, melyen
nagyszámú előkelő közönség vett részt. A megalakulás után megválasztották
a tisztikart és a választmányt.
Elnök lett: gróf
Teleki Sándor, alelnök: Beck Ö. Fülöp szobrász, titkár: dr. Herzfelder
Gábor ügyvéd, pénztárnok: dr. Neumann Miksa bankigazgató. Választmányi
tagok: Basch Gyula, dr. Baumgarten Nándor, Csányi Károly, Gohl Ödön, Hültl
Dezső, Kilényi Hugó, Löwenstein Arnold, Schönherr Gyula, dr. Pákozdy Károly,
Sziklai Jenő és Telcs Ede.
Az egyesület csak 150 rendes és 150 pártoló tagot vesz föl, azonkívül
vannak még alapító és tiszteletbeli tagok. Rendes tagok - 3 évi kötelezettséggel
- évi 12 korona tagdíjat, pártolók - szintén 3 évi kötelezettséggel -
évi 50 korona tagdíjat fizetnek. Alapítók, kik egyszer s mindenkorra 1000
koronát fizetnek. Tiszteletbeli tagok azok, kiket az egyesület közgyűlése,
az egyesület irányában szerzett rendkívüli érdemeik elismeréseképpen ilyenekül
megválasztott.
A rendes és a pártoló tagok bronz, az alapítók és tiszteletbeli tagok
ezüst példányban kapják az egyesület által kiadott érmet vagy plakettet,
ebből pedig csak annyi példány készül, ahány tagja az egyesületnek van.
Az egyes példányok folyó számmal lesznek ellátva és forgalom tárgyát nem
képezik.
A rendes tagok száma már teljes. Rendes tagokat az egyesület már nem vehet
föl, azonban pártoló tagoknak jelentkezőket még örömmel fogad az egyesület
s ezek az egyesület titkáránál, dr. Herzfelder Gábornál, Budapest VI.,
Ó utca 1. jelentkezhetnek.
Az idei plakett folyó évi november hónapban kerül kiosztásra: tárgya "Petőfi"
és hazánk jeles éremvésőjének Beck
Ö. Fülöpnek tehetségét és alkotási képességét dicséri.
(Numizmatikai Közlöny, 1905 / IV)
Az Éremkedvelők Egyesületének 1905. évi tagilletménye,
a Beck Ö. Fülöp által készített Petőfi-plakett, melynek vázlatát Budapest
Újabb Emlékérmeinek egyik képtábláján már közöltük, karácsonyra kiosztásra
került, az alapszabályok értelmében kizárólag a tagok közt. Összesen 150
bronz és 13 ezüst példány osztatott ki. A plakett a vázlattól abban különbözik,
hogy előlapján PETŐFI, hátlapján pedig fönn e feliratot viseli: SZABADSÁG.
(Numizmatikai Közlöny, 1906 / I)
Az Éremkedvelők Egyesülete egy Budapesten tartandó éremkiállítás
előkészítésével foglalkozik, melyen az érmeket nem numizmatikai vagy történeti,
hanem kizárólag művészi szempontból kívánja bemutatni a művelt közönségnek,
válogatott és művészi becsű nemzetközi éremsorozatokban. Nálunk az érem
mint műtárgy, illetve annak becse, használata, kedvelése még korántsem
ment át oly mértékben a művelt közönség köztudatába, mint külföldön, sőt
annyira sem, amennyire hazai medaillisztikai művészetünk mai, még mindig
a gyors emelkedés stádiumában lévő színvonala megérdemelné. Örvendetes
tudomásul vesszük e derék tervet, melynek kivitelével kettős eredményt
fog elérni az Éremkedvelők Egyesülete. Míg ugyanis egyrészt a közönség
ízlését fejleszti, figyelmét ráirányítja e művészeti ágra és fokozza ennek
mélyebb megértését, megtanítja az embereket a szépben való gyönyörködés,
a szellemi élvezet egy új ágára, addig másrészt a hazai művészetnek is
nagy szolgálatot fog teljesíteni, elősegítvén annak gyorsabb fejlődését,
megismertetvén a hazai művészeket a közönséggel, akik a művészet érdekében
egymásra vannak utalva és kölcsönös szolgálatot tesznek egymásnak, a kereslettel
fokozván a termelést s a derék művek létrehozásával kiérdemelvén a fokozott
keresletet és érdeklődést.
(Numizmatikai Közlöny, 1906 / I)
Az Éremkedvelők Egyesülete e nyáron megalakult s nyomban
feladatai teljesítéséhez fogott. Aránylag rövid idő alatt mintegy másfélszáz
tag iratkozott az egyesületbe, akik nemsokára meg fogják kapni az első,
Petőfi alakjától díszes plakettet. Felette örvendetes, hogy ez az ideális
célú művészeti egyesület létre tudott jönni. Bízunk benne, hogy nemcsak
amatőrjeink számát növeli, tudását neveli, hanem egyben biztosítja a nemes
plakettművészet fellendülését is. Látva e sikert, szomorúan gondolunk
az örök vajúdásra kárhoztatott "Grafikai Egyesület"-re, amely évek óta
az alapszabályok tervezésénél tart, meg sem alakult s már is letűnt a
színtérről.
(Művészet, 1905 / V)
A tavaly megalakult Éremkedvelők Egyesülete tagjainak
első évi tagilletményként Beck
Ö. Fülöp jeles művészünknek külön e célra készült gyönyörű plakettjét
adta, mely egyik oldalán Petőfi
mellképét, másik oldalán pedig a Szabadság allegóriáját ábrázolja. Az
idei tagilletményül szolgáló érem megmintázásával Telcs
Ede szobrászművészt bízták meg.
(Magyar Iparművészet, 1906 / I)
Az Éremkedvelők Egyesületének második kiadványa, melyet
1906. évi illetményül kaptak az egyesület tagjai, december 31-én osztatott
szét. Teles Edének " Anyaság " című egylapú kerek plakettje ez, melyen
egy fiatal anyát látunk (egészen akt) egy kövön ülve amint gyermekét táplálja.
A mezőben jobbra a kép előtt, vízszintes sorban e feliratot olvassuk:
ANYASÁG
alább pedig telcs mesterjegy foglal helyet a mezőben. Hátlapja sima, felülete
homályosított.
a) Ezüst, 60 mm
b) Bronz, 60 mm
Az egyesület kiadványait kizárólag a tagok kaphatják, csakis egy-egy számozott
példányban. A rendes tagok, kik 12 korona tagdíjat fizetnek, bronzpéldányt,
az 50 korona tagdijat fizető pártoló tagok ezüstpéldányt kapnak. A rendes
tagok 150-ben megállapított makszimális száma be van töltve, a pártoló
tagsági helyek azonban még vannak üresedésben. - Az érmet nem tartottuk
szükségesnek esztétikai bonckés alá venni, alkalmilag szívesen adjuk majd
a képét is, hadd beszéljen magáért maga az érem!
(Numizmatikai Közlöny, 1907 / I)
Az Éremkedvelők Egyesületének plakett-pályázatára beérkezett
művekről november 15-én döntött az egyesület biráló-bizottsága, mely Kilényi
Hugó miniszteri tanácsos elnöklésével Beck Ö. Fülöp, Telcs Ede, Csányi
Károly és Herzfelder Gábor dr. tagokból állott. A pályázatra hét pályamunka
érkezett be. A bizottság első díjra érdemes pályaművet nem talált és így
ezt nem is adta ki. A százötven koronás második díjat a "Panem" jeligéjű
plakettervnek ítélték oda, melynek szerzője Bethlen Gyula szobrászművész.
Azon kívül a jury Reményi József két pályamunkáját dicséretben részesítette.
Egyszersmind bemutatjuk az Éremkedvelők Egyesületének 1906. évi tagilletményét.
Az "Anyaság"
című érem Telcs
Ede szobrászművész jeles alkotása.
(Magyar Iparművészet, 1907 / I)
Éremkedvelők Egyesülete címmel két éve működik nálunk
egy érdemes társulat. Céljául a plakett- és érem-művészet fejlesztését
tűzte ki, olyformán, hogy tagokat gyűjt s a rendelkezésre álló anyagi
eszközöket pályázatok kiírására, megrendelésre fordítja. Eddig kiadta
Beck Ö. Fülöp "Petőfi" és Telcs Ede "Anyaság" című plakettjét. Hamburgban
az idei télen kiállítást rendezett magyar plakettekből, amely kiállítás
várakozáson felül járt anyagi és erkölcsi sikerrel. Az Éremkedvelők Egyesületének
150 rendes tagja van. Ezzel a rendes taglétszám teljes. Pártoló tagokat
azonban az egyesület szívesen fogad.
(Művészet, 1907 /I)
Pályázat - Az Éremkedvelők Egyesülete nyilvános
pályázatot hirdet az 1908. évben tagilletmény gyanánt kiosztandó érem
vagy plakettre.
A pályázaton csakis magyar állampolgár vehet részt.
Az érem vagy plakett tárgyát a művész szabadon választhatja, tervezhet
egy- vagy kétoldalút, akár verés, akár öntés útján előállíthatót.
A bemutatott minta nagysága 25-30 cm legyen; megjelölendő a kivitel mérete
és kívánatos, hogy ily nagyságú fényképet mellékeljen a művész.
Pályadíj: 1. A kivitellel való megbízás. 2. Ha a pályabiróság a kivitelre
alkalmas művet nem talál, úgy a viszonylag legjobbat 150 K-val jutalmazza.
Első esetben a 150 K, mint második kerül kiosztásra, ha a pályabiróság
erre érdemes művet talál. 3. Elismerés.
Határidő: 1907. május 1., déli 1 óra. Az egyesület pályabírósága a pályaművek
felett 1907. május 20-ig dönt. Pályázni lehet névvel vagy jeligés levéllel.
A pályázaton díjazott pályamunkákat az egyesület jogosult művészeti és
szaklapokban közzétenni.
A pályaművek az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumban (Budapest, IX.
Üllői-út 33-37.) Csányi Károly múzeumi őrnek nyújtandók be, aki a pályázat
első díja s a kivitellel való megbízás feltételeiről szívesen ad felvilágosítást.
(Numizmatikai Közlöny, 1907 / II)
Ez év május 5-én járt le az egyesület által az 1908.
évi tagilletmény gyanánt nyújtandó érem- vagy plakettre hirdetett pályázat.
Az egyesület bíráló bizottsága, mely Kilényi Hugó elnöklete alatt Beck
Ö. Fülöp, Csányi Károly, Dr. Herzfelder Gábor és Neumann Miksa tagokból
állott, május 14-én döntött a díjak odaítélése fölött. A mondott határidőig
öt művésztől hét pályamunka érkezett be. A pályabíróság az első díjra
- a kivitellel való megbízás - egy munkát sem érdemesített, a második
díjjal - 150 korona - Reményi József "Turi leány" című plakettjét
jutalmazta.
(Magyar Iparművészet, 1907 / III)
Újdonságok - Beck Ödön Fülöp művei: [...] 1907-ben
készülőfélben vannak: Mikes
Kelemen érme, az Éremkedvelők Egyesülete számára (vert; ezüst és bronz).
[...] Franges az Éremkedvelők Egyesülete számára elkészítette csinos Európa-plakettjét.
A rózsafüzérekkel díszített hatalmas bika mellett az ifjú Európa áll és
mosolyogva incsel kedik vele. 42 mm magas és 70 mm széles négyszögletes
egylapú plakett. - Az alapszabályok értelmében csak a tagok számának megfelelő
mennyiségű számozott példányok verettek, a pártoló tagok számára ezüstből,
a rendes tagok számára pedig bronzból. - A Beck által készített és fönt
említett Mikes-éremmel egyidejűleg legközelebb megkapják a tagok példányaikat.
(Numizmatikai Közlöny, 1907 / IV)
A Éremkedvelők Egyesületének magyar érem- és plakett-kiállítása
a Nemzeti Szalonban
A Nemzeti Szalon vendégszeretete retrospektiv kiállításnak adott teret,
amely hivatva legyen a magyar érem- és plakett-művészet múltját és jelenét
bemutatni. Ide s tova húsz éve, hogy az 1889-iki párisi éremkiállítás
impulzust adott az ottani éremkedvelők egyesületének megalakulására; -
Roger Marx könyve volt a mozgató-erő.
Majdnem egy évtized előtt tartottuk meg Bécsben az ottan első nemzetközi
éremkiállítást; minálunk pár év óta tünedezik föl az érem és plakett,
mind erősebben képviselve a Műcsarnok tárlatain, de speciális éremkiállításnak
nálunk ez a legelső.
Jól mondja a kiállítás katalógusának előszavában Elek Artúr, hogy az érem
egy intim művészet alkotása, amely előtt nem lehetséges lassú lépésekkel
elsétálni; amelyhez le kell hajolni, hogy finomságait meglássuk, hogy
alkotójának szándékait megismerjük rajta. Nem kiált az érem és nem állítja
meg útjában a látogatót, miként a festmény vagy a szobor. Nem is elegendő
az érem megértéséhez az a tudás, amit közönségesen műértésnek: műbarátságnak
nevezünk. Elmélyedésre, igen nagyfokú elmélyedésre vagyon szükség, hogy
azt a mikrokozmoszt alapjában megismerjük. És nem mindenki, aki hivatottnak
érzi magát a festmény vagy szobor megítélésére, hivatott egyszersmind
a plakett bírálatára; a plakettére, amely távlattal és háttérrel dolgozik,
minőt a szobrászatban nem találunk, csak a festészetben - viszont technikája
a szobrászé. A festészet és grafika technikai folyamata elhatárolás által,
a szobrászaté és az éremművészeté anyaghozzáadás által alakul. A szobrászat
üres térben, mintegy magamagából épít. A festészet már meglevő téren:
papíron vagy vásznon dolgozik. Az éremművész maga alkotja előbb a teret,
a relief mezőjét.
Minden művészetnek kritériuma a benne rejlő negatívum, amely tagadja,
hogy az emberalkotta műdarab az élő természetnek volna része. Ezen negatívum
által határolódik el a művészet a természettől és válik sajátos művészetté.
A festmény a keret által, a szobor egyszínűsége által emelkedik ki a természetes
köznapiságból (bármikor megpróbálhatjuk a különbséget a bekeretelt vagy
a keret nélkül való kép művészi hatásai között, s ugyancsak ez a negatív
momentum magyarázza meg, hogy miért művészietlen merőben egy Madame Thissand-féle
viaszbábú, bármily technikai készültséggel is legyen az megalkotva). Ha
az éremművészetnél keressük a művészies negatívumot, megtaláljuk a tudatos
reliefben, amidőn az ábrázolt alak nem emelkedik ki túlságosan a művészkéz
adta hátteréből, és inkább hat silhuett-ben, mint térben. Midőn a plakettnek
ezt a negatívumát megtaláltuk, elérkeztünk Poinscarme elvéhez, aki elsőnek
vette észre, hogy a plakettnek nincs szüksége festészeti vagy numizmatikai
keretre: innen kezd a plakett mint tulajdonképpen való műtárgy szerepelni.
A plakett gondolati tartalmára rátérve, megállapítható, hogy tecknikája
révén könnyedébb, mint a szobrászat; és ezért alkalmasabb rövid gondolatok,
aperszűk megrögzítésére; de viszont anyaga révén több a majesztás benne,
mint a festészetben; azért nem annyira a zsáner, mint inkább az ú.n. örök
gondolatok megörökítésére alkalmas. Emlékezés, szeretet, hála, elismerés
adták legtöbb esetben az éremművészet témáit. S ezért egy időben úgy képzelték,
hogy az érem művészete nem egyéb, mint egy magasabb műfajú Hazafi Veray:
minden ünnepségre egy vers, minden jubileumra egy plakett. Persze elsősorban
alkalmas a plakett előbb említett tulajdonságainál fogva a kulturális
momentumok megrögzítésére, de mint művészetnek, nem lehet kizárólagosan
ez a hivatása: l'art pour l'art. A plakett nem reklám, nem díszoklevél
és nem valami XIV-ik századi oltárkép, ahol a szentnek szájából lóg ki
a bejelentő vagy jel mondatos lap. A fölirat tehát az éremművészetben
csak igen mellékes szerepet játszhat, a plakettnek, amennyire lehetséges,
maga helyett kell beszélnie. Áll ez azonban a mesterjegyre is: nagy idők
művészei vagy szimbolikus jegyet használtak, vagy teljesen feltűnés nélkül
illesztették be kezdőbetűiket a rajzba, vagy pedig egyáltalán nem használtak
jegyet. Semmi esetre sem lehet az öklömnyi mesterjegy artisztikus része
a plakettnek. Fiat applicatio!
Az első magyar éremkiállítás a Nemzeti Szalon egyik emeleti termében igen
előnyösen prezentálódik. Szó sincs róla, az érmek kiállítása rendkívül
sok kívánnivalót hagy hátra. Teljesen lehetetlen például, kivált esti
világítás mellett a fekvő tárlókban levő érmeket kellőleg szemügyre venni;
a már oly gyakran ominózussá vált tárló fölé hajlás elveszi a világítást,
- a tárló üvegje pedig fényt ver vissza; az álló üvegszekrények meg árnyékba
vetik a kiállított darabokat. Ahhoz azonban még igen szegények vagyunk,
hogy a berlini éremfölállítási módszert bevezethessük, amely az érmeket,
elő- és hátlapjukkal, állva mutatja be.
A kiállítás katalógusa, az előbb említett Elek Artúr előszavával, rendkívül
ügyes munka, históriai és áttekinthető rendbe szedi a magyar éremművészeket,
amennyire azok anyaga, a rendelkezésre álló igen rövid idő alatt egybegyüjthető
volt. De egy hibája van: nem felel meg a felállítás sorrendjének, úgy
hogy a katalógusnak megfelelő kiállítási számokat néha percek hosszáig
kell keresni. (Szárnovszky munkáinak számozása hibás; *85 = 84, *86 =
85, *87 = 86 és *87 nincs, ahol a csillaggal jelölt szám a katalógus számozását
jelenti.) Ez azonban csupán technikai hiba, amellyel szemben a katalógusnak
kiváló előnye, hogy igen olcsó áron egész kis tanulmányt juttat a közönség
kezébe. Ajánlatos lett volna azonban, épp ezen szempontból minden művész
művei elé, rövid életrajzot adni.
A következőkben követem a katalógus sorrendjét. Megnyitja a sort Stuckhart
(Ferenc, amit a katalógus nem említ) a XIX. században Nagyszombatban élt
művész. Igen reprezentábilis darabja a II. József-érem, amely Herzfelder
Gábor dr. tulajdonát alkotja, az Éremkedvelők Egyesületének agilis titkáráét,
akinek a működése jórészben létrehozta ezt a kiállítást.
A katalógus második művésze Wurschbauer Károly, akinek csak egy érmét
bírta megszerezni a kiállításra a rendezőség. Kiállított naptár-érme révén
bizony nem igen lehetne művészetéről ítéletet mondani. A Nemzeti Múzeum
nagyobbszámú érmét bírja, amelyek merev klasszicista-empire-stílusban
készülvék.
Ferenczy István szobrász három számmal van képviselve. Meller Simonnak,
tavaly megjelent nagy könyve közismertté tette Ferenczy művészetét. Mindenesetre
legelőkelőbb medaillisztikai műve a béke allegóriája, amely, ha szabad
e szóval élnem, az empire stílus barokkjában van tartva: csupa embléma,
csupa szimbólum. Sajátosan hat a Hunyady János és László dubble érme;
nehéz ezekbe a klasszikus Solon és Cicero fejekbe magyar hősöket beleképzelnünk.
Canova és Thorwaldsen voltak mesterei!
Gazdag, húsz számból álló sorozattal van Böhm József Dániel képviselve,
Scharff-nak, a bécsi medailleur-iskola fejének a mestere; a nagy ízlésű
műgyűjtő. A kiállított sorozatból azonban sajnosan nélkülözzük a művész
nejének arcképét; ezen érem hátlapján oltárt állít a nőnek, az anyának,
aki gyermekét táplálja; egyik legmélyebb gondolati tartalmú érme a művésznek,
aki mint annyi más hazánkfia külföldre, Bécsbe került, és ott igen nagy
kitüntetések közepette működött. Ő volt az utolsó igazgatója az Erzverschneideschule
oder Possierverschneid- und Gravierakademie-nak.
Fia, a Londonba elszakadt József Edgár, szobrászművész volt. Egy érme
van kiállítva, a Francis Drake-nek ajánlott Albert Edwárd velszi herceg
érme, amelynek kivitele azonban nem Böhmtől, hanem A . Morgantól származik.
A három Wiener testvér munkái következnek, akik közül az 1899-ben elhunyt
Jakab volt a legkiválóbb. 1840-től haláláig a brüsszeli pénzverde vésnöke
volt. Legkiválóbb alkotása az európai hires építmények látóképeivel való
medálljának 50-re tervezett sorozata, amelyből azonban csak 41 készült
el. Ezek közül a jelen kiállítás vezetősége 38 darabot gyűjtött egybe,
jórészük Hültl Dezső dr. tulajdonát alkotja. Bámulatos a technikai készültsége,
amellyel a belső perspektívát, - mélyítéssel is - egyesíteni tudja a legminuciózusabb
és végtelenül aprólékos kivitellel; a templomok szobrai nagyitó üvegnyi
pontossággal rajzolvák.
Fivére, Lipót, egész más modorban, merev empire-ban dolgozik, fényes lakkal.
A harmadik testvér, Károly, két darabbal van a kiállításon képviselve.
Ezek közül a Wagner Richárd emlékérme roppant jellegzetes darab; és ha
az első Wienernél a nagy minuciozitást, a másodiknál erős stílérzéket
állapítottunk meg, az utoljára említett Wagner-érem zsenialitásra enged
következtetni.
Sorrendben Fruman A. következik, akiről az egyetlen Bezerédj-portrén kívül
még mai napig se tudunk egyebet. Hálás munka volna valamely numizmatikai
vagy éremkedvelők társulati tag részéről, ha e látszólag igen jó portréista
kiléte után kutatna. A kiállított darab 1835-re van datálva.
Karl H. úgy látszik, csak a históriai hűség kedvéért került a magyar éremművészek
kiállításába. Ez a szegényes pályafutású ember nem volt magyar; 1843-44-ben
volt Körmöczbányán vésnök; itt a büntetőtörvénynyel került kollizióba,
később aztán egy másik hazai pénzverdében nyert alkalmazást. Kiállított
két érméből igen karakteres, erős vonásokat olvastam le.
Klein Ármintól, az 1879-ből datált I. Ferenc József mellkép gipsze van
kiállítva, a királynő mellképét Schwartz István bécsi medaljör mintázta.
Utóbbi egy Andrássy-éremmel szerepel.
Gerl Károly, a nemrég elhunyt jeles éremvésőnek munkáival más helyen foglalkozunk,
amidőn a jelen tárlattal egyidejűleg megnyílt Gerl-kiállításról szólunk.
Rendkívül artisztikus, olyan prerafaelita firenzei hangulatot keltenek
bennünk a sajnos korán elvesztett Szárnovszky Ferenc munkái; legismertebb
közülök az Iparművészeti Múzeum állami nagy aranyérme: ennek hátlaptervezetei
közül a tervezetben maradt szimbolikus ábrázolás szerintem jobban sikerült,
mint a kivitelre elfogadott lap, amely perspektívában adja a Lechner-féle
palotát (bombay-i pályaudvart).
Körmöczbányai verdénknek legelső művésze, Reisner József (a katalógusban
csak Reisner I.) munkái következnek, 3 számmal. A körmöczi Nándor-altárló
(1841-99) áttörésének emlékére készült plakettnek csupán előlapja való
Reisnertől; hátlapját annyi éven való munkatársa, Gerl Károly készítette.
90 a) szám alatt, úgylátszik utólag, helyezték el Reisner legújabb művét,
Reitzner Miksa jubileumi plakettjét. (A katalógusba már nem kerülhetett
be.)
Róna József egy arcképe után Lóránfi Antal munkái sorolódnak, a 80-as
évek felületes, könnyed stíljéből a modernbe való átmenetet képviselvén,
amely utóbbiba azonban nem tud beleilleszkedni. Előbbi irányát három viaszmintán
látjuk legjobban, közülök az 1884-ről keltezett Lotz emlékérem finom árnyékolásával
tűnik ki. Hilibi Haller József arcképe igen merev, szinte vizitkártyaszerű
benyomást tesz.
Telcs Ede 22 darabbal jelent meg, a Jehudo Eppstein-bronztól kezdve, amely
ifjúkori művében is már teljesen érett művésznek ismerjük meg, egészen
az Anyaságig. Majd minden darabjában új meg új oldaláról mutatkozik. Ha
a Karap Ferenc arcképben a portrétistát kell dicsérnünk, Louisa Germain-jében
a jóságos humor, némi biedermayer alaptónussal aranyozza be az öregasszony
kedves arcát. Giacomo Puccini arcképe művészi trükknek készült: egy negyedóra
alatt mintázta meg ezt az erősmetszésű olasz fejet. Popper
Dávid arcképe a kiállítás egyik legjobb darabja. Meleg tónusa az ábrázolt
művész hangszerének, a cellónak hangjára emlékeztet; és ez a kvalitása
elfeledteti a balkéz elrajzolt voltát. "Anyasága" nem legsikerültebb
műve Telcsnek; és mégis, mint a kor dokumentuma, jelentős szerepe van
ennek a Zola-szerű anyának, kivált szembe helyezve p. o. a fent említett
Böhm József Dániel "Anyaságával". Ott végtelen szeretető romanticizmus,
itt szinte drasztikusan csúf realizmus; bár ma már idejét múlta, a körülbelül
tíz év előtt való időknek jellegzetes leszűrődése ez a plakett.
Az éremkiállítás legnagyobb sorozatát: 61 darabot, Beck Ödön Fülöp állította
ki; az egyetlen szisztematikus gyűjtemény, amelyből a művésznek majdnem
egész medailisztikai pályafutását áttekinthetjük. Beck művészete e folyóirat
hasábjain már több ízben volt méltatva, azért ezúttal elegendőnek véljük
az egyes standard work-ok kiemelését. A millenniumi koronás pénzéremben
túlnyomó a grafikai rész;
Kovács József dr. érme egyik első portré munkája. Jeles
darabja a "Duna" bronz aktja. Művészetének újabb etapját jelzi
az 1901-iki Korányi emlékérem. "És megyünk az életen keresztül"
valamely Todtentanz-nak bronzba való átvitele és ereje az ellentétben
van, amely az élet (meleg, szinte puha hús) és a halál (a csontváz) között
fönnáll. This is the struggle for life! Általánosan ismert műve az Éremkedvelők
Egyesületének 1905. évi tagilletményét alkotott Petőfi-plakettje.
Ennek hátlapja ment minden banalitástól, de viszont talán veszedelmesen
közeledik a másik véglethez, az álpátoszhoz: végtelen nehéz feladat az
apokalipszist 7 x 5 cm közé szorítani. Petőfi feje ellenben legjobb amit
eddig ismerünk. Legújabb műve az Éremkedvelők Egyesülete részére készült
Mikes-plakett,
amelynek artisztikus hatását azonban a kiállított gipsz után még nehéz
megítélni. Beck újabb plakettjein különben többször mintáz egy koszorú-fonadékot,
amelyre nézve talán szabad azt a megjegyzést kockáztatnunk, hogy ez a
lapidáris fonadék igen jól illik p. o. Rintel - Maróti arkitektonikus
ornamentikájába, kőben, pasztózusan igen jól hat, de egy kis plakettben
az a széles sáv némileg diszharmonikus benyomást tesz.
Franges
Róbert horvátországi medaljör sajnos csak egy művével, az "Európa
a bikával"-plakett által van képviselve, amely munkája az Éremkedvelők
ez idei tagilletménye volt. Frangest sokoldalúnak mondják; bizonyos, hogy
"Európája", dacára némi apróbb elrajzolásnak (a bika nyaka)
erős klasszikai érzékre mutat, amellett a nőnek a rabló bikához való hozzásimulása
igen találó női lélektani analizisről tesz tanúságot; az egész olyan diadalmas,
szerelemtől részeg renesszánsz gemma benyomását hagyja hátra. Az Éremkedvelőknek
ügyességére vall, hogy ezt a művészt számunkra megnyerték.
A fiatalok legtörzsökösebb tehetsége, aki rövid öt esztendő alatt a legnagyobbak
közé küzdötte fel magát, Berán Lajos. A Trefort-emlékplakett, Páros arckép,
Aranylakodalmi emlékplakett, Semmelweiss-plakett, amellyel külföldön is
jó hírt-nevet szerzett magának, majd az Országos Vas- és Fémipari Kiállítás
plakettje, mind egy-egy hatalmas lépcsőfok fölfelé.

Beránnál úgy igazában eszembe ötlik Max Klingernek egy mondása:
A műremek csak akkor lehet befejezett, ha azon anyaggal és teknikával
teremtették, amely alapgondolatának kimerítő kifejezését teszi lehetővé.
Itt van például Női arcképe, amely a modelláló pálcának végtelen lágy
kezelésére mutat; - és ezzel szemben a vasipari kiállítás plakettje, acélosan
kemény kontúrjaival, valamilyen fönségesen merev erő vibrál rajta át.
Damkó József egyéb apróságok között egy szt. László-érem pályatervet állított
ki: az egyik lónak skurzban való rajza igen ügyes.
Vágó Dezső, aki külföldön tanult, portrégipszeket mutat be, amelyeken
a kívülről importált elán jeleit látjuk, bár még nem teljes kifejlődésben.
Hihetőleg jó portréistát nyerünk Vágóban.
Juhász Gyula három darabot hoz. Szilágyi
Dezső arcképe mint portré igen jó; hibája azonban, hogy a büszte majdnem
kibukik a mezőből (feljebb utaltam a művészies negatívum követelményeire);
- a húsipari kiállítás plakettje örvendetes jele a minden téren erőre
kapó művészi törekvéseknek. Ugyanez áll Murányi Gyula sütőipari kiállítási
plakettjére; mindkettő dicséri a fáradhatatlan Gelléri Mórnak, az Országos
Iparegyesület igazgatójának művészies tendenciáját. Murányinak azonkívül
és a többi között egy igen jó Zichy Mihály plakettje is van. Reményi József
Telcs mellett dolgozik és így szemmel láthatólag jó iskolában van; négy
portrét állít ki. Ihletés órában készült Tóth Béla emlék plakettje, Csillag
Istvánnak a műve.

Igen jól fejezi ki ennek a feltűnés nélkül való kis embernek
egyéniségét, aki annyi szellem és tudás ura volt: az utolsó polihisztor.
Bethlen Gyula egy női fejjel szerepel és úgy látszik, hogy inkább szobrász,
mint medaljör.
A kiállítás 28 művésznek 221 darabját hozza. Elismeri a katalógus is a
kiállításnak nem teljes voltát. És kiemeli különösen az úttörők között
való hiányokat, amely hiányosságokat az első kísérlet rovására írja. Elismerjük,
mily mérhetetlen és a távolabb álló előtt szinte felfoghatatlan nehézséggel
jár egy retroszpektiv kiállítás egybegyűjtése: és éppen e szempontból
elismeréssel kell lennünk a kiállítás rendezői iránt. Hiányoznak azonban
az újabbak közül néhányan, akiknek műveit könnyű lett volna megkapni;
egy-két név, amely hirtelenében eszembe ötlik: Fuchs Emil, Guttmann Jakab,
Szirmay Tony. Remélhető azonban, hogy egy elkövetkező kiállítás (mert
a jelen kiállítás sikere involválja e kiállítások ismétlésének kötelezettségét)
hosszabb előmunkálatok, jobb fölállítás dolgában felül fogja múlni az
ezideit. És még valami. A rendkívül diszkrét rendezés előnyére írandó,
hogy az árak nincsenek a hazai szokáshoz híven, - eléggé ízléstelen szokás
- rikító fehér cédulákon a kiállítási darabok mellé aplikálva: hanem a
terem kijáratánál egy külön kis táblázatban olvashatják az érdeklődők
az árakat. Ha ugyan nem megy el a kedvük tőle. Sajátságos, hogy az elismert,
a nagy művészek sokkal kisebb árakkal szerepelnek, mint az újak, a fiatalok.
Vagy a túlságos önbizalom, vagy - az üzlet pangásának a jele ez. Kisebb
árakat, uraim!
[...]
Kapcsolódó irodalom:
Csányi Károly - A magyar érem- és plakett-kiállítás lajstroma. Az Éremkedvelők
Egyesületének a Nemzeti Szalon tárlatával kapcsolatos érem- és plakett-kiállításának
lajstroma, 16 képpel.
Ára: 10 fillér
(Numizmatikai Közlöny, 1908 / I)
Az Éremkedvelők Egyesülete a múlt év végén Hamburgban,
Münchenben és Drezdában rendezett kiállítást a magyar éremművészet munkáiból.
Tagsági illetményül 1907-re Franges
Róbert egy plakettjét és Beck Ö. Fülöp érmét adta. Franges plakettjének
címe: Európa
enyeleg a bikával. Beck Ö. Fülöp érme: Mikes Kelemen-emlékeim.
December 8-án a Nemzeti Szalon téli tárlatával kapcsolatosan
az Egyesület érem- és plakett-kiállítást rendezett. A kiállítás a magyar
érem és plakett művészi fejlődését tünteti fel, kezdve Ferenczytől és
Böhm-től egész a mai napokig.
(Művészet, 1908 / I)
Hazánkban az éremművészet szép virágzásnak indult. Telcs
és Beck nevét bizonyára mindenki ismeri széles e hazában, aki az éremművészet
iránt igazán érdeklődik. Mellettük újabban egy ifjabb gárda nő fel, kik
művészi tudással párosult igyekezettel törtetnek előre.
A modern magyar éremművészet tanulmányozására az első
kedvező alkalmat az "Éremkedvelők Egyesülete" tavalyi nagysikerű kiállítása
szolgáltatta. Itt láthattuk először nagyobb csoportban a modern magyar
éremművészet legjelesebb alkotásait. A ma már elismert mesterek művei
mellett ott voltak az úttörők alkotásai is. Stuckhart, Wurschbauer , Klein,
Karl, Schwartz, a Belgiumba szakadt három Wiener testvér, Ferenczy István
és Böhm József Dániel művei még a múlt művészetének termékei. Loránfi
Antal érmei a modern irányba való átmenetet képviselik. A tragikus véget
ért Szárnovszky Ferenc már a modern irány képviselője. Az Iparművészeti
Múzeum állami nagy aranyérme e művész legjelesebb alkotása.
Beck Ö. Fülöp neve a milleniumi koronaérem által lesz
először ismeretessé. Jó ideig egymaga képviseli a magyar éremművészetet.
Legelső alkotásain még a francia plakettek hatása észlelhető, később azonban
fokozatosan fejlődve egyéni alkotásokat hoz létre. Az említett kiállításon
61 műve volt látható és e gazdag sorozat sem tartalmazta összes munkáját.
Telcs Ede és Maróti Géza,, bár inkább nagyobb szobrászati alkotásokkal
foglalkoznak, szintén szép számú és jeles érem- és plakett-alkotással
gazdagították művészetünket.
A fiatalok közül erős tehetség Berán
Lajos, ki máris több alkotással adta tanújelét rátermettségének. Ezek
közt legnépszerűbb az Iparművészeti Társulat Trefort-plakettje. Bődy Kálmán,
Csillag István, Juhász Gyula, Murányi
Gyula, Reményi
József, Vágó Dezső az éremművészet legifjabb katonái, de máris mindannyian
beigazolták rátermettségüket.
A múlt évi első magyar érem- és plakettkiállítás és néhány
külföldi kiállítás sikere eléggé igazolta, hogy e téren nincs okunk szégyenkezni.
Az éremművészet iránti érdeklődés egyre fokozódik és
immár szélesebb körben terjed, és kell is hogy minden művelt ember lelkében
e kis alkotások, éppen intim hatásuknál fogva, szeretetet ébresszenek.
(Magyar Iparművészet, 1908 / IV)
Újdonságok - Reményi József műve: Az Éremkedvelők Egyesületének
1908. évi tagilletménye. Kétoldalú négyszögletes vert plakett. Av.: Templomba
menő kalotaszegi leányok. Rev.: Kalotaszegi tányérospolc. Felirat. - Ezüst
és bronz példányok.
(Numizmatikai Közlöny, 1908 / IV)
Pályázat - Az "Éremkedvelők Egyesülete"
nyilvános pályázatot hirdet az 1909. évben tagilletmény gyanánt kiosztásra
kerülő érem- vagy plakettre.
Pályázhat bármely magyar honosságú művész akár egy, akár több pályatervvel
is.
Az érem vagy plakett tárgyát a művész szabadon választhatja. A művész
akár verés, akár öntés útján előállítható művet tervezhet.
A bemutatott minta nagysága 25-30 cm legyen. Meghatározandó a kivitel
mérete. Kivánatos, hogy a művész mintájának fényképét oly nagyságban bemutassa,
a mily nagyságban a kivitelt tervezi.
Az érem vagy plakett lehet egy- vagy kétoldalú.
Pályadíj: I. a kivitellel való megbízás. II. Ha az Egyesület pályabirósága
a kivitelre alkalmas művet nem talál, a relativ legjobbnak ítélt munka
200 korona díjazásban részesül. Első esetben a 200 korona mint II. díj
kerül kiosztásra, ha erre a pályabiróság érdemes művet talál.
A pályázati határidő: 1908 október 15. A pályaművek az Országos Magyar
Iparművészeti Múzeumban Csányi Károly igazgató-őrhöz adandók be október
15. déli 12 óráig; a pályaművek lehetnek névvel ellátottak vagy jeligések.
A borítékba zárt jeligés levél a művész nevét és pontos címét tartalmazza.
A pályázaton már sokszorosított művek nem vehetnek részt.
A díjazott pályamunkákat az Egyesület művészeti lapokban közölheti.
A kivitelre kerülő mű az Egyesület kizárólagos tulajdonát képezi.
A bírálóbizottság tagjai Kilényi Hugó elnöklete alatt: Beck Ö. Fülöp,
Csányi Károly, Herzfelder Gábor és Telcs Ede.
(Numizmatikai Közlöny, 1908 / IV)
Az Éremkedvelők Egyesülete a múlt 1908. évben is igen
szép eredményeket ért el. Alapszabályszerű feladatához képest a hazai
érem és plakettművészet fejlesztése érdekében kifejtett tevékenységéről
a következőkben számol be:
Kiosztotta az egyesület tagjai között az 1908. évi tagilletményt: a "Kalotaszeg"
című plakettet, Reményi József művét.
Ebben az évben rendezte az egyesület az első magyar érem- és plakett-kiállítást.
Ez a kiállítás gazdag anyagával meglepetésszerűen hatott nemcsak a művészet
iránt érdeklődő nagyközönségre, hanem különösen nagy örömet okozott az
érem- és plakettművészet igaz barátainak.
Megszerezte az egyesület Telcs Ede "Popper
Dávid", Beck Ö. Fülöp "Mikes
Kelemen" és Juhász Gyula "Szilágyi
Dezső" című plakettjeit és ezeket az előjegyzések számához képest
mérsékelt áron bocsátotta közre tagjai között.
Pályázatot hirdetett az 1909. évi tagilletményt képező plakettekre és
a pályázat eredményeképpen a pályamunkákat bíráló-bizottság határozata
szerint Damkó József 200 korona, Berán Lajos 100 korona pályadíjban és
Reményi József 100 korona jutalomban részesült.
Az egyesület ezzel tevékenységének 4-ik évét fejezte be. Az elért igen
szép erkölcsi és anyagi sikerek gróf
Teleki Sándor, az egyesület nagyérdemű elnökének, valamint lelkes
és ügybuzgó választmányának és tisztikarának vállvetett munkájában gyökereznek.
Nagyban növeli a jövőre nézve ezen országos érdekű munkájukhoz való kedvet
azon örvendetes körülmény, hogy hovatovább sikerül az egyesületnek a fiatal
kezdő művészek anyagi támogatása és hogy ezen évben is igazán ritka becsű
példányokkal gyarapíthatta aránylag rövid fennállása alatt tagjainak immár
igen szép és értékes gyűjteményét.
Az 1909.
évi program is sok szép műtárgyat ígér az egyesületi tagoknak.
Örvendetes hírül fog szolgálni, hogy készülőben van egy a modern magyar
érem- és plakettművészetről írt monográfia, melyet az egyesület tagjainak
kedvezményes áron fog juttatni.
(Művészet, 1909 / I)
Újdonságok - Az Országos Magyar Gyorsíró Egyesület
elkészíttette alapítójának, az országgyűlési gyorsiroda másodfőnökének,
Markovits Ivánnak arcképes plakettjét, Horváth Géza szobrászművésszel.
Egy bronzveretű példány ára 12 korona, az Országos Magyar Gyorsíró Egyesület
s az Éremkedvelők Egyesülete tagjai kedvezményképen 10 koronáért kaphatnak
egy-egy példányt. Öt példány árának együttes és előrevaló beküldése esetén
is 10 korona egy példány ára. Az előfizetési pénzek az Országos Magyar
Gyorsíró Egyesület pénztárosának, Bajúsz Károly úrnak (Budapest, IV.,
Állami Számszék) küldendők be. - A tiszta jövedelem a Markovits-szoborra
fog fordíttatni.

A négyszögletes, egyoldalú plaketten Markovits Iván jobb
felé fordult mellképe látható, lenn: MARKOVITS, a mezőben fönn jobbra,
egymás alá írt betűkkel 0. M. GY. E. A plakett 70 mm magas és 54 mm széles.
Bronz.
(Numizmatikai Közlöny, 1909 / II)
Az Éremkedvelők Egyesülete a minap tartotta az Iparművészeti
Múzeumban tagjai élénk érdeklődésével negyedik rendes közgyűlését. Teleki
Sándor gróf elnöki megnyitó beszédében az egyesület úttörő működésére,
s a hazai érem- és plakettművészet ápolásában és fejlesztésében elért
eddigi eredményekre utalt. Az évi jelentés szerint az egyesület által
a múlt évben a Nemzeti Szalonban rendezett első magyar érem- és plakettkiállítás
fényes erkölcsi sikerrel zárult, a tagok múlt évi illetményét: Reményi
József szobrászművész "Kalotaszeg"
-plakettjét pedig osztatlan elismerés fogadta. A pénztárosi jelentésből
kitűnik, hogy az egyesület vagyona a rendelkezésre álló anyagi eszközök
szerénysége dacára ez idő szerint 6000 korona. A felmentés megadása és
a választmány kiegészítése után Teleki Sándor gróf bejelentette, hogy
Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter az egyesületnek
művészi és kulturális hivatására való tekintettel évi 1000 korona államsegélyt
biztosított. A választmány múlt évi határozatához képest az egyesületi
tagok folyó évi illetménye Kőrösi Csoma Sándor emlékének szentelt művészi
alkotású érem lesz. Ezen felül az egyesület támogatásával jelenik meg
ez év folyamán jeles írónk, Lyka Károly tollából a modern érem- és plakettművészet
monográfiája, mely értékes tanulmányt az egyesület tagjai kedvezményes
árban fogják megszerezhetni. A közgyűlés a folyó évi munkaprogrammra vonatkozó
előterjesztéseket tudomásul vevén, elnökének, a választmánynak és a tisztikarnak
céltudatos működéséért elismerést és köszönetet szavazott.
(Numizmatikai Közlöny, 1909 / III)
Az Éremkedvelők Egyesülete a minap tartotta az Iparművészeti
Múzeumban tagjai élénk érdeklődésével negyedik rendes közgyűlését. Teleki
Sándor gróf elnöki megnyitó beszédében az egyesület úttörő működésére
s a hazai érem- és plakettművészet ápolásában és fejlesztésében elért
eddigi eredményekre utalt.
Az évi jelentés szerint az egyesület által a múlt évben
a Nemzeti Szalonban rendezett első magyar érem és plakett kiállítás fényes
erkölcsi sikerrel zárult, a tagok múlt évi illetményét Reményi József
szobrászművész "Kalotaszeg" plakettjét pedig osztatlan elismerés fogadta.
A pénztárosi jelentésből kitűnőleg az egyesület vagyona
a rendelkezésre álló anyagi eszközök szerénysége dacára ez idő szerint
6000 korona. A felmentés megadása és a választmány kiegészítése után Teleki
Sándor gróf bejelentette, hogy Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi
miniszter az egyesületnek művészi és kulturális hivatására való tekintettel
évi 1000 korona államsegélyt biztosított.
A választmány múlt évi határozatához képest az egyesületi
tagok folyó évi illetménye Kőrösi
Csoma Sándor emlékének szentelt művészi alkotású érem leend.
Ezen felül az egyesület támogatásával jelenik meg ez
év folyamán jeles írónk, Lyka Károly tollából a modern érem és plakett
művészet monográfiája, mely értékes tanulmányt az egyesület tagjai kedvezményes
áron szerezhetik meg. Lyka
Károly: Az érem- és plakettművészet stílusa
A közgyűlés a folyó évi munkaprogramra vonatkozó előterjesztéseket
tudomásul vévén, elnökének, a választmánynak és a tisztikarnak céltudatos
működéséért elismerést és köszönetet szavazott.
(Magyar Iparművészet, 1909 / V)
Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1909-1910.
évi téli tárlatán számos új alkotással vettek részt érem- és plakettkészítő
művészeink. Murányi Gyula báró Fejérváry Géza nagy (120-110 mm) bronzplakettjét
állította ki, melynek kisebbített (60x55 mm) vert ezüst és bronz példányai
a Magyar Numizmatikai Társulat állandó éremkiállításán is megszerezetők.
Ugyancsak Zsákodi Csiszér János Gobbi Henrik nagy bronzplakettjét,
Beck
Ö. Fülöp Ilosvay Lajos arcképes plakettjét, Matlekovics Sándor nagy
plakettjét és Murányi Gyula Vámbéry Ármin arcképes plakettjét állította
ki.

A legutóbbi hetekben megjelentek még a következő érmek
és plakettek: Kőrösi
Csorna Sándor arcképes ezüst- és bronzérmei, - Berán
Lajos műve - (az Éremkedvelők Egyesületének 1909. évi tagsági illetménye),
Szoldatics
Ferenc arcképes plakettje és a Budapesti Leány Egyesület érme: Telcs
Ede művei. "Isa
pur és chomuv wogmuc" plakett Göröncsértől,
Goldzieher Vilmos arcképes érme Csillag Istvántól, Zichy Nándor gróf arany,
ezüst és bronz arcképes plakettjei, melyeket a Szent István Társulat veretett
elnökének 80-ik születésnapjára. Darwin Károly arcképes plakettje, melyet
Sződy Szilárd magyar művész készített a Királyi Magyar Termézettudományi
társulat által 1909 deczember 2-án a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében
tartott évszázados Darwin-emlékünnep alkalmából.

Zala György Kautz Gyula arcképes plakettjét készítette
el Kautz 80-ik születésnapjára, kétféle nagyságban.

A 430x297 mm-es nagy öntött plakett 60 koronáért, a kisebb
90 mm-es vert plakett 10 koronáért rendelhető meg Fellner Frigyes dr.
útján (Budapest, V., Erzsébet-tér 9. sz.)
(Numizmatikai Közlöny, 1910 / I)
Pályázati hirdetmény. Az "Éremkedvelők Egyesülete"
alábbi feltételekkel nyilvános pályázatot hirdet egy oly éremre vagy plakettre,
mely az egyesület által 1910. évre kiosztandó tagilletmény céljainak megfelel.
A pályázatban való részvétel a magyar állampolgársághoz van kötve. Az
érem vagy plakett egy- vagy kétoldalú lehet, s tárgyát az alkotó művész
szabadon választhatja. A tervezetnek gipsz- vagy agyagmintája, mely legalább
is részben kidolgozandó, hogy a művész technikai készültsége megállapítható
legyen, jeligés levél kíséretében legkésőbben 1910. évi február hó 10.
napjának déli 12 órájáig Csányi Károly tanár úrhoz, az Országos Magyar
Iparművészeti Múzeum igazgató őréhez (IX, Üllői út 33-37.) nyújtandó be.
A választmány a következő pályadíjak odaítélése tekintetében 1910 március
1. napjáig fog határozni:
I. díj: külön kötendő szerződés alapján kivitel, s ennek folyományaképen
a tagilletmény céljaira rendelkezésre álló 1800 koronának azon része,
mely az elkészítési sokszorosítási és szétküldési költségek levonása után
fennmarad. II. díj: 400 korona. III. díj: 200 korona.
A díjak csak feltétlen művészi értékkel bíró pályamunkáknak adatnak ki,
a választmány jogában áll tehát a pályázat meddő volta esetén a díjak
odaítélését mellőzni, avagy csupán a második vagy harmadik díjat kiadni.
Budapest, 1909 december 24.
Éremkedvelők Egyesülete
(Numizmatikai Közlöny, 1910 / I)
Dr.
Siklóssy László: A modem magyar éremművészet és művelői (1817-1910)
III. A modem magyar plakett megalapítása
[...] Reményi arcképekkel ért el szép sikereket, 1909-ben pedig ő készítette
az Éremedvelők Egyesülete "Kalotaszeg"-plakettjét.
E nehéz témának, melyet a festőiség és folklore szemüvegén át szoktunk
nézni, szobrászi megoldása meglepetést keltett; a plakett monumentálisán
s amellett magyarosan hat.
(Numizmatikai Közlöny, 1910 / II)
Irodalom - Lyka Károly: Az
érem- és plakettművészet stílusa (Budapest, 1910., 16°, 64 lap, számos
képpel. Az Éremkedvelők Egyesületének kiadása). Az Éremkedvelők Egyesülete
e füzettel, mely Lykának a Művészetben is megjelent közleményét foglalja
magában, nyitja meg kiadványainak sorát. Előzőleg, ugyancsak ez évben
az Éremkedvelők Egyesülete dr.
Siklóssy Lászlónak A modern magyar éremművészet és művelői című, a
Numizmatikai Közlöny folyó évi 2-ik füzetében megjelent munkájának különlenyomatát
osztotta ki tagjai közt. Örvendetes dolog, hogy a magyar medaillisztikai
irodalom rövid egymásutánban két nagyobb terjedelmű dolgozattal gyarapodott
és hogy ez a két mű szélesebb körben terjed el az amatőrök és az érdeklődő
nagyközönség körében. De míg Siklóssy kizárólag a magyar medaillisztikát
tárgyalta történeti fejlődésében és becses anyaggyűjtő munkát végzett
egyes művészeink műveinek lajstromos összeállításával, addig Lyka kizárólag
művészi szempontokból indul ki és nemzetközi alapon indulva tárja a nagyközönség
elé a medaillisztikai kincseket számos, noha nagyrészt máshonnan is ismert
kép kíséretében. E füzet, tudomásom szerint könyvárúsok útján is megrendelhető
és nagyon jutányos áránál fogva is alkalmas arra, hogy a közönség széles
rétegeiben élessze a medáliák iránti érdeklődést.
(Numizmatikai Közlöny, 1910 / III-IV)
Az Éremkedvelők Egyesülete ezennel felhívja hazánk összes
érem- és plakett-művészeit oly érem vagy plakett mintájának bemutatására,
mely alkalmas volna arra, hogy az egyesület 1911. évi tagilletményeként
a tagok között szétosztassék.
Az egyesület a beérkezett minták közül, ha arra alkalmasat talál, a legjobbat
1000 koronáért megvásárolja a művésztől.
A minták legkésőbben 1911 február elsejéig mutatandók be az Iparművészeti
Múzeumban (Budapest, VIII., Üllői-út 33-37.) Csányi Károly múzeumi igazgató-őr
úrnál.
Figyelembe veendők még a következő feltételek:
A mintának gypszben leöntöttnek, teljesen késznek és azonnali reductióra
alkalmas nagyságban és állapotban kell lennie.
A minta lehet egy vagy kétoldalú és a tervező művésznek tekintettel kell
lennie arra, hogy a sokszorosítás veretés által történik.
Ha az egyesület választmánya a beérkezett munkák közül vételre alkalmasat
talál, illetve az alkalmasat fent megjelölt 1000 koronányi vételárért
megveszi, úgy azzal megszerezte a minta kizárólagos tulajdonjogát és a
kizárólagos sokszorosítási jogot is.
Csak oly munka mutatható be, melyről eddig semmiféle lenyomat nem készült,
így ki van zárva minden oly minta, mely akár kiállítva volt, akár bármily
kivitelben közre adatott.
Minden beérkező pályamunka lezárt jeligés levéllel együtt adandó át, mely
a művész nevét tartalmazza.
Az Éremkedvelők Egyesületének választmánya szabadon ítélkezik a beérkezett
munkák fölött.
Ítéletét legkésőbben 1911. márczius hó 1-ig fogja meghozni. Vétel esetén
az illető művészszel szerződés köttetik, melynek mintája Csányi Károly
múzeumi igazgató-őr úrnál (Budapest, Üllői-út 33-37.) betekinthető, aki
különben is minden irányban felvilágosítással szívesen szolgál.
(Múzeumi és könyvtári értesítő, 1910 / 4)
Az Éremkedvelők Egyesülete márciusban tartotta meg a
Ráth György-múzeumban ez évi közgyűlését. Teleki Sándor gróf elnök üdvözölte
a megjelenteket, rövid pár szóval az egyesület múltját vázolta. Dr. Herzfelder
Gábor titkár előadta, hogy úgy, mint az előző években, az idén is a rendes
tagsági érmen kívül az egyesület több úgynevezett külön plakettet hozott
forgalomba, illetve adott ki, így a Payer László-plakettet, Telcs Ede
művét és a Léda
a hattyúval, egyoldalú plakettet, Moiret
Ödön művét. Bejelentette, hogy a vallás és közoktatásügyi minisztérium
az elmúlt esztendőben is 1000 korona segélyben részesítette az egyesületet
és hogy az egyesület tagjainak dr. Siklósy László értekezését a modern
magyar éremművészekről és Lyka Károly munkáját az érem- és plakettművészet
stílusáról, ingyen osztotta ki. Pénztárnok, dr. Neumann Miksa, az egyesület
vagyoni helyzetéről számolt be. A választmányi tagok közül kisorsolt Gohl
Ödön, Hatvani Károly báró, Teleki Sándor gróf, Telcs Ede és Szilday Jenő
választmányi tagok a közgyűlés által egyhangúlag újra megválasztattak.
Miután az elnök a tisztikar nevében a közgyűlés bizalmát megköszönte és
a közgyűlést bezárta, felkérte dr. Csermely Sándor az Országos Magyar
Iparművészeti Múzeum segédőrét, hogy előadását a Ráth György-múzeumban
elhelyezett emlékérmekről megtartsa.
Az előadó pár szóval általánosságban ismertette néhai
Ráth György emlékéremgyüjteményét, mely a kiváló gyűjtő nevét viselő múzeum
egyik legérdekesebb emlékcsoportja és talán még ma sem olyan általánosan
ismeretes, mint megérdemelné. A gyűjtemény mintegy 100 válogatott darabból
áll, melyek kevés kivétellel a renesszánsz-korból származnak és olasz
és német eredetűek.
Azután csoportonként bemutatta a gyűjtemény legérdekesebb
darabjait. A XV. század olasz mestereit Pisanello és Sperandio egy-egy
jeles alkotása képviseli, a XVI. századból való Leone Leoninak, ki korának
talán legelső mestere volt, Andrea Doriát ábrázoló emlékérme, továbbá
ugyanettől a mestertől I. Ferdinánd császár kitűnő arcképe; az ő stílusával
rokonságot tüntet fel - és talán jeles antwerpeni tanítványától, Jonghelincktől
való -Granvella kardinális medáliája.
A német érmek közül bemutatta az előadó Hans Dauchernek,
Hans Swarznak, Ludvig Krugnak, továbbá Péter Flötnernek és iskolájának
egypár jeles alkotását, végül a XVII. század művészi ízlésének illusztrálására
a francia Dupré és a nürnbergi Joh. B. Braun egy-egy emlékérmét. Az előadásért,
melyet a közönség élénk érdeklődéssel kísért, elnök, Teleki Sándor gróf,
őszinte köszönetet mondott az előadónak.
(Művészet, 1911 / IV)
Az Éremkedvelők Egyesülete ezennel felhívja hazánk összes
érem és plakett művészeit oly érem vagy plakett mintájának bemutatására,
mely alkalmas volna arra, hogy az egyesület 1912. évi tagilletményeként
a tagok között szétosztassák.
Az egyesület a beérkezett minták közül, ha arra alkalmasat talál, a legjobbat
1000 koronáért megvásárolja a művésztől.
A minták legkésőbben 1911 december elsejéig mutatandók be az Iparművészeti
Múzeumban (Budapest, VIII., Üllői út 33-37.) Csányi Károly múzeumi igazgatóőr
úrnál.
Figyelembe veendők még a következő feltételek:
A mintának gipszben leöntöttnek, teljesen késznek és azonnali redukcióra
alkalmas nagyságban és állapotban kell lennie.
A minta lehet egy vagy kétoldalú és a tervező művésznek tekintettel kell
lennie arra, hogy a sokszorosítás veretés által történik.
Ha az egyesület választmánya a beérkezett munkák közül vételre alkalmasat
talál, illetve az alkalmasat fent megjelölt 1000 koronányi vételárért
megveszi, úgy azzal megszerezte a minta kizárólagos tulajdonjogát és a
kizárólagos sokszorosítási jogot is.
Csak oly munka mutatható be, melyről eddig semmiféle lenyomat nem készült,
így ki van zárva minden oly minta, mely akár kiállítva volt, akár bármily
kivitelben közre adatott.
Minden beérkező pályamunka lezárt jeligés levéllel együtt adandó át, mely
a művész nevét tartalmazza.
Az Éremkedvelők Egyesületének választmánya szabadon ítélkezik a beérkezett
munkák fölött, ítéletét legkésőbben 1912. január hó 1-éig fogja meghozni.
Vétel esetén az illető művésszel szerződés köttetik, melynek mintája Csányi
Károly múzeumi igazgatóőr úrnál (Budapest, IX., Üllői út 33-37.) betekinthető,
aki különben is minden irányban felvilágosítással szívesen szolgál.
(Magyar Iparművészet, 1911/VI)
Az Éremkedvelők Egyesülete folyó évi április hó 27-én
délután 6 órakor tartotta meg Teleki Sándor gróf elnöklésével az Országos
Magyar Iparművészeti Múzeumban ez évi rendes közgyűlését. Titkár az egyesület
múlt évi működéséről beszámolva jelentette, hogy az Éremkedvelők Egyesülete
1911.
évben két érmet osztott ki tagilletményül tagjai között. Az 1912.
évben Moiret Ödön és Juhász Gyula szobrászművészek 1 - 1 érmét fogja kiadni
és a folyó évre a rendes tagilletményt képező éremre pályázatot hirdetett,
mely pályázat folyó évi május hó 10-én jár le.
(Magyar Iparművészet, 1912 / IV)
1913 január 30-án jár le a következő pályázat:
Az Éremkedvelők Egyesületének választmánya elhatározta, hogy a hírlapok
útján felszólítja a plakettművészettel foglalkozó szobrászokat, hogy olyan
kész plakett-mintáikat, melyek tagsági éremre alkalmasak, s melyek sem
sokszorosítva, sem kiállítva nem voltak, Csányi Károly iparművészeti múzeumi
igazgató-őr úrnál (Budapest, IX., Üllői-út 33-37) 1913.
évi január hó 30-ig mutassák be.
Ha a bemutatott minták közül a választmány a sokszorosításra alkalmasat
talál, ezt az egyesület az illető művésszel történendő megegyezés alapján
meg fogja szerezni.
A mintáknak teljesen kidolgozott művészi alkotásoknak kell lenniök.
(Művészet, 1913 / I)
A magyar éremművészet fejlődésének egyik nagy hátránya,
hogy művészeink, amikor modelljeiket elkészítették, a redukciós eljárás
és sokszorosítás céljaira a magyar fővárosban megfelelően berendezett
műintézetet nem találnak és vagy a körmöczbányai pénzverdével kénytelenek
hosszadalmas tárgyalásokat folytatni, vagy - ami a leggyakoribb - Bécsre
vannak utalva, ahol nemcsak hajdan, de ma is a legtöbb magyar érem és
plakett készül.
Az Iparművészeti Társulat régebben sokszor panaszolta
ezt és sürgető feliratokkal kérte a kormányt, hogy a közgazdaságilag is
nagyfontosságú kérdést akként oldja meg, hogy vagy az állami pénzverőt
helyezze fel a fővárosba, vagy legalább annak egy fiókintézményét létesítse
itt.
Most az Éremkedvelők Egyesülete indított ilyen irányú
mozgalmat és csatlakozásra kérte fel a mi Társulatunkat is, amit a választmány
természetesen megígért.
Itt említjük meg, hogy az Éremkedvelők Egyesülete újabban
tagjainak a számát szaporítani készül és a tagsági díj emelésével kapcsolatban
az eddiginél valamivel több műbarát számára akarja hozzáférhetővé tenni
a korlátolt számban forgalomba került plakett-tagjutalékot.
Örömmel üdvözöljük az Egyesületet a művészet népszerűsítésének
ezen az útján, melyet hihetőleg egyéb, a magyar művészi termelés javát
célzó cselekedetek is nyomon fognak követni.
(Magyar Iparművészet, 1918 / I-III)
Az Éremkedvelők Egyesülete is erősen megérezte a forradalmi
évek nehéz válságait. Az 1919-es és 1920-as évekre, melyekben tagdíjakat
nem szedtek, természetesen az illetményt sem tudják tagjaiknak megadni
s így ez a két nehéz esztendő úgyszólván elveszett a magyar kisplasztika
ez ágának fejlődésére nézve. Annál jelentősebbnek Ígérkezik e részben
ez a mostani s a jövő esztendő. Az új életre támadt egyesület már megbízást
is adott Beck Ö. Fülöpnek, hogy az 1921.
évi tagsági díjat készítse el. Az új plakett ezúttal "a magyar nemzetnek
jövőjében való bizalmát" fogja kifejezni és semmi kétség, hogy a kiváló
szobrásznak ez a munkája is meg fog felelni a várakozásoknak. Az egyesület
egyébként a most következő évben az Iparművészeti Múzeummal kapcsolatban
kiállításra is készül, melyen a magyar érem és plakett egész mai művészetét
be akarják mutatni.
(Magyar Iparművészet, 1922 / I)
Ipolyi
Arnold püspök (1823. október 18. - 1886. december 2.), a kiváló műbarát
és történetíró születése századik évfordulójának megünneplésére készülnek
a hazai tudományos és művészeti társulatok és intézmények.
A dr. Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia
elnökének elnöklésével megtartott értekezlet megállapította az ünneplés
programmját. Eszerint az Akadémia ünnepi ülésen fogja méltatni Ipolyi
munkásságát és érdemeit, úgyszintén a Szent István-Társulat is külön díszülést
hív egybe, melyet a tudós püspök emlékének szentel, az 0rszágos Magyar
Iparművészeti Társulat igazgatósága pedig azzal a tervvel foglalkozik,
hogy a Képzőművészeti Társulattal karöltve, 1923. év őszén egyházművészeti
kiállítást rendezzen a városligeti Műcsarnokban.
Ezeken kívül az ünneplést előkészítő bizottság felkéri
a hercegprímást, hogy az ünnepélyek idejére tegye könnyen hozzáférhetővé
az esztergomi Ipolyi Múzeumot és felkéri még az Éremkedvelők Egyesületét,
hogy készíttessen és hozzon forgalomba egy Ipolyi-plakettet.
(Magyar Iparművészet, 1923 / I)
Az Éremkedvelők Egyesülete március 15-től április végéig
művészi értékű érmekből és plakettekből nagyszabású kiállítást rendez
az Iparművészeti Múzeum nagy csarnokában.
A kiállítás anyaga felöleli az antik görög és római,
a reneszánsz- és barokk-kor legszebb érmeit és plakettjeit. A XIX. század
enemű alkotásain kívül bemutatja a ma élő, legkiválóbb magyar plakettművészek
legszebb munkáit is. Ötvenkét kiállító, mintegy 6000 érmet és plakettet
engedett át az Éremkedvelő Egyesület nagyszabású kiállítására. A gazdag
anyagot szakszerű katalógus magyarázza.
(Magyar Iparművészet, 1924 / I-II)
A Magyarországi érem- és plakettművészet. A Magyar Éremkedvelők
Egyesülete a magyar érem és plakett történetéről ötszáztizenhárom szöveg-
és hatvan műmellékletoldalon hatalmas terjedelmű folióalakú, németnyelvű,
gyönyörű díszmunkát adott ki, mely az összes Magyarországon készült érmeket
és plaketteket és magyar művészek külföldön készült enemű műveit is felöleli.
Címe: Medaillen- und Plakettenkunst in Ungarn.
A mű két részre oszlik. A forradalom előtti érmek történetét
Huszár Lajos írta meg. (Ez az időszak II. Ulászlóval kezdődik. Művészei
évszázadokon át németek, csak a magyar megújhodás korában jelentkeznek
magyarok is. Tetőpontján a XVIII. század első felében, a Szent György-érmek
korában állott.) Huszár régi érmeink kiváló tudósa, elsőrangó munkát végzett,
megállapításai kétségtelen tudományos igazságok. A forradalom utáni érem
és plakett történetével Procopius Béla foglalkozik és katalogizálja az
akkori összes, ismert magyar érmeket. Még pedig ábécé rendbe szedett művészek
szerint, akiknek életrajzát is közli.
Bámulatos szorgalommal végezte munkáját, de értékítéleteivel
gyakran ellentmondást ébreszt. (Például kétségtelen, hogy a mai magyar
plakett megteremtője és legkíválóbb mestere Beck Ö. Fülöp. Vele szemben
Procopius tévesen túlbecsüli Telcs munkásságát, aki inkább mint tanár
és nem mint önálló alkotó válik ki.)
Aki gondosan végigszemléli a nemcsak nekünk, hanem épen
úgy a külföldnek is szánt munkát, örülni fog annak, hogy Beck Ö. Fülöp,
Fémes-Beck Vilmos, Ferenczy Béni, Madarassy Walter, Murányi Gyula, Reményi
József, Pátzay Pál érem- és plakettművészetével olyan magaslatra jutottunk,
mely európai viszonylatban is a legkiválóbb teljesítmények közé tartozik.
Az Éremkedvelők Egyesületét, de a két szerzőt is a legteljesebb
elismerés illeti ezért a nagy fáradsággal, nagy anyagi áldozattal készült
kitűnő munkáért, mely olyan szép külső formában jelent meg, hogy a legkülönb
hasonló külföldi kiadványokkal is felveszi a versenyt.
(Nyugat 1934 / 12-13. szám)
|