(Baja, 1872. május 12. - Budapest, 1948. július 18.)
szobrász, éremművész

Bécsben végezte tanulmányait az Akadémián 1888-1892 között Edmund Hellmer, majd 1895-ig K. Zumbusch mellett mesteriskolájában. 1895-ben hazajött és Zala György mellett folytatta tanulmányait. Többször járt tanulmányúton Olaszországban, Franciaországban, Németországban.
1920-1922 között Utrechtben dolgozott.
Kezdetben jellegzetes magyar típusokat bemutató életképekkel szerepelt kiállításokon, majd architektonikus műveket, díszítőszobrokat mintázott (Zeneakadémia) és síremlékeket (Munkácsy, Barabás) készített.
Emlékművei közül kiválik a kecskeméti Kossuth-szobor, a telepesi Szilágyi Dezső-emlék, a Kallós Edével közösen készített budapesti Vörösmarty-szobor (1908), Alpár Ignác szobra a Városligetben (1931), a Millenniumi emlékművön Szent László és III. Károly szobra (III. Károly szobrát kicserélték).
1928-ban gyűjteményes kiállítást rendezett az Ernst Múzeumban.
Pályafutása során számos érmet és plakettet készített (Anyaság, 1906; Boszorkány, 1910; 100 éves a Nemzeti Színház, 1937), egész éremművész nemzedék tanulhatott tőle.
Több hazai és nemzetközi kitüntetés birtokosa. Marcsa, Kis szégyenlős, Góliát című műveit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Emlékkiállítása 1963-ban volt az MNG-ben.