
(Budapest, 1882. június 9. - Budapest, 1943. január 5.)
szobrász, éremművész
Budapesten Telcs Edénél, majd a bécsi képzőművészeti
akadémián folytatta tanulmányait.
1902-ben kisplasztikai munkákat állított ki.
1903-tól kezdve csaknem kizárólag éremművészettel foglalkozott.
Már fiatal korában számos pályázatot nyert, 1906-ban a milánói nemzetközi
kiállitáson aranyérmet kapott. Több mint húsz éven át vett részt a velencei
biennálékon. A század első évtizedeiben tevékenysége nagymértékben hozzájárult
az éremművészet széles körben való népszerűsítéséhez. Műterme a budai
Várbazársoron állt.
Az Állami Pénzverde 1932-ben nevezte ki fővésnökének, illetve művészeti
vezetőjének. Munkái és az általa képviselt művészeti vonal évtizedekre
meghatározta a magyar pénzérem tervezést. Ugyancsak ő tervezte a külföldi
országok számára készített, s magyar Állami Pénzverdében megrendelésre
készített pénzeket is. A pengők közül tíz megvalósult pénztervet mondhatott
magáénak.
Pénzérmetervét 1936-ban a Képzőművészeti Társulat nagydíjával jutalmazta.
Sok hazai és külföldi kiállításon szerepelt. Plakettjeinek, emlékérmeinek
száma ezer körül van. Főleg arckép- és sportérmeket készített (Trefort
Ágoston, Semmelweis Ignác, Thaly Kálmán, Fadrusz János, Kőrösi
Csoma Sándor, Petőfi
Sándor, Erkel Ferenc stb.).
Az előlapokon erőteljes plasztikájú, jellegzetes portrékat mintázott,
hátlap-kompozíciói között pedig nem egy kivételesen gyönyörködtető megoldás
akad. Ebben a műfajban talán a mai napig ő volt hazánkban a legtermékenyebb
mester. Mintázott mellszobrokat, emléktáblákat, jelvényeket, bélyegeket
és síremlékeket is.
Művei több mint száz éve rendszeresen szerepelnek kiállításokon. Az utókorban
tárlatot rendeztek már emlékére. Dunaújvárosban utcát neveztek el róla.
|