(Budapest, 1882. június 9. - Budapest, 1943. január 5.)
szobrász, éremművész

Budapesten Telcs Edénél, majd a bécsi képzőművészeti akadémián folytatta tanulmányait.
1902-ben kisplasztikai munkákat állított ki.
1903-tól kezdve csaknem kizárólag éremművészettel foglalkozott.
Már fiatal korában számos pályázatot nyert, 1906-ban a milánói nemzetközi kiállitáson aranyérmet kapott. Több mint húsz éven át vett részt a velencei biennálékon. A század első évtizedeiben tevékenysége nagymértékben hozzájárult az éremművészet széles körben való népszerűsítéséhez. Műterme a budai Várbazársoron állt.
Az Állami Pénzverde 1932-ben nevezte ki fővésnökének, illetve művészeti vezetőjének. Munkái és az általa képviselt művészeti vonal évtizedekre meghatározta a magyar pénzérem tervezést. Ugyancsak ő tervezte a külföldi országok számára készített, s magyar Állami Pénzverdében megrendelésre készített pénzeket is. A pengők közül tíz megvalósult pénztervet mondhatott magáénak.
Pénzérmetervét 1936-ban a Képzőművészeti Társulat nagydíjával jutalmazta.
Sok hazai és külföldi kiállításon szerepelt. Plakettjeinek, emlékérmeinek száma ezer körül van. Főleg arckép- és sportérmeket készített (Trefort Ágoston, Semmelweis Ignác, Thaly Kálmán, Fadrusz János, Kőrösi Csoma Sándor, Petőfi Sándor, Erkel Ferenc stb.).
Az előlapokon erőteljes plasztikájú, jellegzetes portrékat mintázott, hátlap-kompozíciói között pedig nem egy kivételesen gyönyörködtető megoldás akad. Ebben a műfajban talán a mai napig ő volt hazánkban a legtermékenyebb mester. Mintázott mellszobrokat, emléktáblákat, jelvényeket, bélyegeket és síremlékeket is.
Művei több mint száz éve rendszeresen szerepelnek kiállításokon. Az utókorban tárlatot rendeztek már emlékére. Dunaújvárosban utcát neveztek el róla.