Az az élénk érdeklődés, melyet művészeink és közönségünk
a modern éremművészet* iránt tanúsítanak, kell, hogy művészettörténeti
irodalmunk terén is váltson ki hasonló irányú törekvéseket és mozgalmat.
A közönség nemcsak gyönyörködni akar, hanem isme retei közé rendszeresen
be is akarja illeszteni azt, amiben esztétikai örömét lelte. Azonban a
modern magyar éremművészet összefoglaló történetét megírni, az adott viszonyok
közt, nagyon nehéz és hálátlan feladat. A 93 esztendő, melyre jelen dolgozat
visszanyúlik, - 1817-től, mikor Ferenczy első érmét készítette, egészen
mai napig - két főrészre oszt ható. A múltra, mely 1896-ig terjed s a
jelenre 1906-tól napjainkig. A múltnak van némi irodalma, azonban még
itt is nagyon sok a tennivaló. Amint látni fogjuk, vannak érmeink, sőt
éremsorozataink, melyeknek szerzőit nem ismerjük. Itt még szorgos munkára
van szükségünk. Stíluskritikával s egykorú levelezések, újságok felkutatásával
kell az ismeretlen szerzőket kikutatnunk. Fáradságos munka, de kultúránk
érdekében való. Számos, eddig alig vagy éppen nem ismert régi magyar érem
és plakett lappang még magánkézben; ezeknek fölkutatása és összeírása
is mulhatlanul szükséges. Továbbá: magyar éremművészetünk régibb időszakának
történetéből ki kell küszö bölnünk a belé nem tartozó elemeket. Nem szabad
azt a módszert követnünk, hogy magyar nak tekintsük a bevándorolt művészt
is, de a külföldre kiszakadt magyar embert is. Itt nem szabad formai szempontok
után indulnunk. A magyarországi születés nem elégséges arra, hogy valakit
a magyar művészek közé sorozzunk, épp oly kevéssé, mint az, hogyha valaki
néhány évig egy magyar pénzverőben működött. Az összes szempontok szigorú
mérlegelésével kell megállapítanunk, magyar művész-e valaki és határvonalat
kell húznunk a magyar érmek és a csupán magyar vonatkozású érmek között.
Éremművészetünk elég erős arra, hogy ne a sovinizmus, hanem az objektivitás
szemüvegével tekintsünk rá. Ami a jelent illeti, a magyar érem- és plakettművészet
pár év óta erős virágzásnak indult. És a jelen mindig kalleidoszkopszerűen
változó. A jelenről írt történelem mindig hiányos, kiegészítésre szoruló,
rendszertelen, aminthogy nem is lehet másféle. Ugyanez áll azokra az összegezésekre
nézve is, melyekben a fejezetek végén egy-egy művész mun kásságát (oeuvre-jét)
igyekszem összeállítani. -- Ám, ha hiányosak is ezek az összeállí tások,
fontosságukat mind a művész, mind a gyűjtő szempontjából nem szükséges
bőveb ben magyaráznom. A tárgyalás módját illetőleg kétrendbeli nehézséggel
is találkoztam. Nagyon csábító lett volna u. i. a modern plakettőr mintájára
az anyagot széles, hatásos síkokban bemutatnom, mellőznöm a jelentéktelenebb,
kevésbé érdekes részeket, vagyis csupán csak a fejlődés vázolására szorítkoznom.
Azonban nem ez volt a feladat, amelyre vállalkoztam. Az érmet kedvelő
és gyűjtő közönség érdekéből indultam ki és ha kimerítő monográfiát nem
is sikerült nyújtanom, legalább ráakartam mutatni minden jelenségre, amely
művészeti vagy művelődés- történeti vonatkozásánál fogva e témával kapcsolatban
fontossággal bír. Természetesen olyan dolgokkal, melyeknek a művészethez
vagy kultúrtörténethez semmi közük sincs, nem foglalkoztam. Másfelől azonban
a részleteknél, így különösen egy-egy mester munkásságá nak összeállításánál,
fájdalommal kellett mellőznöm az anyag numizmatikai leírását. Ez ugyanis
csak esztendők munkája után lenne lehetséges, ha ugyan a maga teljességében
egyáltalában lehetséges, amennyiben sok mű már nem hozzáférhető és így
pontosan le nem írható. A numizmatikai leírást tehát mellőznöm kellett;
a legfontosabb adatokat, u. m. az érmek anyagára, készítésének módjára
és évére vonatkozó adatokat azonban megtalálja az olvasó. Mindezen szempontok
mérlegelésével csupán kísérletnek tekintem dolgozatomat; kísér letnek
a modern magyar érmészet történetének megírására és a modern művészi magyar
érem és plakett nagy nyilvántartási könyvének összeállítására. Ha valaki
dolgozatom vala mely hézagát kitölti, mindenesetre nagy szolgálatot tesz
az ügynek, melynek én is szol gálni kívántam. Ami munkám szerkezetét
illeti, először a kezdeményezés korát tárgyalom, mely az 1849-ki szomorú
esztendővel záródik le. Az 1850. év, melynél - önkényes számítással -
a modern művészet kezdetét szokás számítani, nálunk természetes határul
kínálkozik annál a teljes művészeti pangásnál fogva, mely az abszolutizmus
éveiben nálunk beállt. Ez az idő, az utána következő kísérletezésekkel
együtt, 1896-ig, az átmenet ideje, melyről a második fejezet szól. A következő
fejezetben tárgyalom a tulajdonképeni modern érem- és plakettművészet
megalapítását: Beck Ö. Fülöp és Telcs Ede művészetét, akik után külön-külön
fejezetben szólok napjaink fiatal művészeiről. A fejezetek végén találja
az olvasó egy egy művész munkásságának összeállítását. Forrásaim tekintetében
- különösen mai korunkat illetőleg - nagyrészt az adatoknak közvetlen
beszerzésére voltam utalva. Felhasználtam ezenkívül Gohl Ödön dr.-nak
több- rendbeli cikkét és munkáját, Ráth György monográfiáját az éremről,
Meller Simon dr.-nak Ferenczy Istvánról írott könyvét, Elek Arthurnak
a Művészet -ben megjelent dolgozatát, a Numizmatikai Közlöny nek, a Magyar
Iparművészet-nek és a Művészet -nek anyagát, vala mint a budapesti művészeti
kiállítások katalógusainak, ezek közt Csányi Károlynak az Érem kedvelők
1907-ki kiállításról szerkesztett katalógusa anyagát. Külön köszönettel
tartozom Gohl Ödön dr. úrnak, ki a Nemzeti Múzeum éremtárát számos ízben
bocsátotta szakszerű felvilágosítások kíséretében rendelkezésemre, Beck
Ö. Fülöp, Rampacher Pál dr., Peregrinyi János dr. és Reisner József uraknak,
kik adatokkal támogattak, végül mindazon” művész uraknak, kik saját munkálkodásukat
illetőleg nyújtottak nekem felvilágosítást.
I. A kezdeményezés kora. (1817- 1849)
(Történelmi visszapillantás. - Ferenczy István. - Az
Árpádházi vezéreket és királyokat ábrázoló érmek. - Hunyadi János érmei.
- Fruman A. - Rajzszerűen vésett érmek. - Idegen érmészek. - A szabadságharc
hatása.) Ismeretes a tétel, mely szerint a politikai és gazdasági viszonyok
kedvező volta alap- feltétele a képzőművészetek virágzásának. Kétszeresen
áll ez az éremművészetre, amelynek csak hatalmas, gazdag, megelégedett
országban van termékeny talaja. Az éremművészet a dicsőség és dicsekvés
számára termett művészet. A megengedett dicsekvés művészete, amelynek
örül az is, aki dicsekszik, az is, aki előtt dicsekszenek. S ez a dicsekvés
mindig valamely közület vezetőitől indul k i: legtöbbször a fejedelemtől,
de nem egyszer az elhatalmasodott polgárságtól. Többnyire a fejedelmi
udvarokat tekinthetjük az érem művészet kiindulási pontjául. Az első
érmek fejedelmek arcképei, majd fejedelmek hozzá tartozóinak, közelállóinak
arcképei és olyanoké, kiket a fejedelem ki akar tüntetni. A hátsó lap
a fejedelem tetteit mutatja be s már alkalmat ad a művésznek, hogy fantáziáját
foglal koztassa. A személyes vonatkozás aztán lassankint megszűnik, a
művész alkotása levet kőzi az alkalmazott művészeti jelleget és végre
a művész alkalomtól függetlenül, öncél képen alkot e téren is.
Ez a fejlődés rendes menete. Ott azonban, hol a fejedelem
s az ország nagyjai megvonják szeretetüket az országtól, az éremművészet
csak vergődve tengetheti életét. S ez az eset áll egy ideig a magyar érem-
és plakettművészetre is, mindaddig, míg újab ban a modern fejlődés meg
nem kezdődött. Sokat beszélünk régi magyar érmekről. Van szép érmészeti
és numizmatikai iro dalmunk és vannak gyönyörű közgyűjteményeink. Ám
ezek a magyar érmek vagy csak azért kapták ezt a nevet, mert Magyarországon
készültek, vagy azért, mert magyar vonat- kozásúak; az utóbbiak ismét
kétfélék: vagy tárgyuk magyar vagy készítőjük idegenbe szakadt magyar
ember. Azt, hogy magyar éremművészetünk legyen, mint speciális magyar
művészet, törté nelmünk sokáig nem tette lehetővé. Mátyás idejében olasz
éremremekek készülnek AÍagyar- ország számára; később a körmöd pénzverőben
jeles német mesterek készítik munkáikat; az erdélyi fejedelmek mindent
megtesznek, hogy érmekkel is megörökítsék szerencsés vagy szerencsétlen
uralmukat; Rákóczi Ferencz Varouval készíttet mesterműveket, külföldön
pedig minden időben bukkannak fel vésnökök, kik Magyarországból szakadtak
oda. Lehet, hogy ez utóbbiak magyar szívvel dolgoztak a külföldön, lehet
hogy az előbb felsoroltak közt egyik-másik magyarrá lett, sőt lehet, hogy
nem egy jeles érem ismeretlen szerzője magyar ember volt: a magyarság
szerves munkájáról azonban nem beszélhetünk. Az okát ennek már fentebb
megadtuk. Nem szabad a magyar művészeti géniusz hiányára gondol nunk,
mert az efféle feltevést egész művészetünk történelme megcáfolja. Az okot
politikai és gazdasági állapotainkban kell keresnünk. * Az a kor, melyet
a magyar nemzeti állam megalapozása korának szokás nevezni, a XIX. század
első fele. Széchenyi István kora ez, melyet ez előző századok külső háborúival,
szabadságharcaival és felekezeti csatározásaival szemben célttudó, okos
törvényhozás és a gazdasági szempontok kellő mérlegelése jellemez. E korban
hazánk kultúrája a politi kában és az irodalomban csúcsosodott ki. A
képzőművészetekre, egynéhány főúron kívül, kiknek szeme a külföld felé
fordult, nem gondolt senki. Nem volt közönség és nem voltak művészek.
E politikailag fejlődő kor azonban mégis lehetővé tette, hogy a képzőművé
szetek terén is kezdeményezésekről beszélhessünk. Ami pedig a mi speciális
témánkat illeti, ez a kor az, amelyben az a vérbeli magyar szobrászművész
élt, kihez virágzó magyar éremművészetünk fejlődésének szálait, annyira-amennyire,
visszavihetjük. Ftrenczy István 1792 február 23-án született Rimaszombatban.
Ápja értelmes lakatos mester volt. Fiát ugyancsak lakatosmesternek szánta,
de azért a középiskolát végigjáratta vele. A fiúban azonban hamar felülkerekedik
az ambíció és ismereteit gyarapítani 1814-ben Bécsbe megy, hol eleinte
Túriét acélgyárosnál dolgozik, majd mint rendkívüli hallgató a bécsi képzőművészeti
akadémia vésnöki iskolájába jár; itt 1817-ben egy, sajnos, elve szett
érmével, mely Solont ábrázolta díjat nyer és az iskola rendes tanítványa
lesz, Fischer és Klieber mesterek vezetése alatt. Ugyancsak 1817-ben köralakú
plakettet mintáz, melynek A béke allegóriája cimet ad. Az érem főalakja
egy fiatal nő, ki kissé romantikusan helyez kedik el különböző emblémák
közé, hogy a mű címének megfelelhessen. Az alak meg mintázása biztoskezű
szobrászra vall, az egésznek éremtechnikai megmunkálása pedig hiva tott
medaillőrre. Nagy kár, hogy Ferenczy nem maradt érmész. De a viszonyok,
amint jeleztük, olyanok voltak, hogy Magyarországon éremszobrásznak nem
lehetett jövője. Magyar- országon ez időben szobrászat sem volt. Ferenczy
elhatározta, hogy ő lesz az első magyar szobrász. Nagy ambícióval és lángoló
hazaszeretettel fogott terve megvalósításához. Rómába ment, ahol Thorwaldsen,
majd Canova műhelyében dolgozott és tanult. Az éremhez ezidőben hűtlen
lett; kizárólag csak a monumentális szobrászattal foglalkozott.
Római tartózkodásának végén, 1823-ban ismét visszatér
első szerelméhez és meg mintázza VII. Pius pápa arcképét. Érdekes munka
ez az érem. Ferenczy egész életen át klasszicista volt. Mintázott meg
légyen bármilyen fajmagyart, az arcot Canovától köl csönzött római hidegség
önti el. VII. Pius érmén azonban megtagadja ezt az irányt. így látjuk,
hogy az ő igazi működési tere a medália lett volna. íme itt egy teljesen
ellenkező irányú művészi nevelés dacára kitör belőle valódi egyénisége:
a realista; VII. Pius arc képében meleg realisztikus arcképét kapunk.
A szobrászi és éremvésnöki ismeretek, melyek ezen az érmen megnyilatkoznak,
leolvastatják velünk, hogy itt egy olyan művész munká jával van dolgunk,
ki belát az emberi lélek mélyére s a maga eszközeivel a látottakat kifejezésre
tudja juttatni. Ferenczy ezen érmének revelációképen kellett volna hatnia
ön magára és azokra, kik a művészt ismerték. Arra kellett volna szorítani
a művészt, hogy e téren maradjon és alkosson hasonló mesterműveket. De
nem akadt ily élesszemű műbarát, őt magát pedig elvakította a vágy, hogy
megalapítsa a magyar monumentális szobrászatot. Hazajött s itt sok dicsőítésben,
de még több félreértésben volt része. Elkeseredve halt meg 1856-ban. VII.
Pius-érmén kívül még Rómában mintázott egy érmet Hunyadi János és László
emlékére. Ez az érem azonban az előbbi mögött marad. Az előlapon két arc
fordul egymás felé ; két hideg klasszikus arc; a hátlapon egy kevéssé
sikerült kompozíció. Élete végefelé néhány éremvázlatot készít, melyek
mint egy tehetséges, de elkeseredett művész időtöltése jönnek számba.
* Ferenczy nem alapított iskolát, művészetének nem volt egyenes folytatása.
Mond hatjuk ezt rá mint monumentális szobrászra, de még inkább mint érmészre;
hiszen az érem utóvégre is csak epizód volt művészi pályáján és így a
vajmi csekély mennyiségben elszórt mag hazánkban nem talált termékeny
talajra. Találkozunk azonban ezidőben más törekvésekkel az érmészet terén.
Maradt reánk egy sorozat köralakú öntött plakett, mely Attilát, Budát,
a hét vezért s az Árpádház fejedelmeit és királyait mutatja be mellképekben.
Nincsen biztos adatunk ki és mikor készítette e plaketteket, mindazonáltal
nem lehet kétség, hogy a harmincas-negyvenes évek termékei. Korhűebb dolgot
e plaketteknél nem igen lehet találni. A nemzet kulturális léte a politikában
és irodalomban csúcsosodott ki. Politika és irodalom sugárzik ki e darabokból
is. A régi múltból akar a nemzet bizalmat meríteni és ezt a múltat igyekszik
minél régibbé, dicsőbbé, ragyogóbbá tenni. Attila és Buda egyenes ősei
az Árpádoknak; felvo nulnak a hun vezérek romantikus alakjai, utánuk
magyar utódaik, végül árpádházi királyaink egytől-egyig; valamennyi kacagányos
díszruhás dalia, kipödrött bajuszszal gon dozott szakállal, öntudatos,
de jóságos arccal, akárcsak a díszmagyarba öltözött ország- gyűlési követek
arcképcsarnokát látnok együtt. A századeleji képes almanachok acél metszetű
alakjai ezek, kiket aztán átvesz a litográfia és terjeszt egészen a hatvanas,
sőt hetvenes évekig. Ne bíráljuk szobrászi szemmel e kedves, naiv műveket.
Alkotójuknak vagy alkotóiknak szeme előtt - mert egy részük határozottan
ügyesebb kézre vall - nem lebegett egy érmészeti iskola művészeti regulája;
nem tudta, mit kell és mit lehet, mit szabad csinálni a plakett-lapon;
nem eszével, de szivével dolgozott s így történik, hogy a rajzhibák, durva
modellirozás, szobrásziatlan beállítás dacára is találunk kedvességeket,
sőt szépségeket e műveken. E sorozattal körülbelül egyidős két másik érem,
melynek mesterét szintén nem ismerjük. Az egyik előlapján Hunyadi Jánost
ábrázolja, páncélosán, hátlapján pedig a Hunyadi címert, mindkét lapon
arhaisztikus stílusban tartott feliratokat. Ezt az érmet valószínűleg
ugyanaz a hazafiúi lelkesedés sugalta alkotójának, mint az árpádházi királyok
érmeit. De micsoda más mesterre akadt itt a tém a! A művész Hunyadi János
álló alakját a tér teljes kihasználásával, biztos kézzel állítja be a
térbe s az arhaisztikus betűket minden keresettségtől menten, nagy stílusérzékkel
rakja fel; a hátlap szintúgy kiválóan sikerült; az egész érem kezelése
az olasz renaissance-érmekre emlékeztet - még ú. n. lencseszerű doborodásában
is, - úgy hogy lehetetlen, hogy az illető művész az olasz érmeket ne ismerte
volna. Ezen éremből a Nemzeti Múzeumnak bronzpéldányán kívül egy kitűnő
állapotban lévő aranyozott ezüstpéldánya van. Sajnos, hogy emellett nem
találjuk mindjárt azt az érmet, mely viszont a Történelmi Arcképcsarnok
tulajdona és Mária magyar királynőt ábrázolja. Ez az érem méltó párja
az előbbinek. Az előlap ábrázolja a királynőt, a hátlap pedig szép kompozíciót
m utat: egy fiatal asszonyt, - nyilván Hungáriát - amint egy sárkánnyal
viaskodik. Az érem kezelése, az alakok beállítása, a térbeosztás s a betűk
karaktere annyira hasonló a Hunyadi éreméhez, hogy szerintem ez a két
érem kétségtelenül ugyanegy kéztől ered. Fölötte érdekes feladat volna
kikutatni ki volt e jeles érmek szerzője és utánajárni, nem lappang-e
még több munkája. Nem tulajdoníthatjuk a most tárgyalt két ismeretlen
mester egyikének sem Hunyadi Lászlónak és Báthory Zsigmondnak valószínűleg
ugyanezen korból ránk maradt érmét. Hunyadi László érme közelebb áll az
árpádházi királyok sorozatához, de kezelése hatá rozottan művészibb;
az en face-fej több szobrászi érzékkel van mintázva, bár még mindig csak
ügyes dilletáns-kézre vall. (A hátlap e vésett sorokat tartalmazza: „El
nem tűrhetvén az irigy, hogy benne feléled Atyja, ez ártatlant elvesztő
gyenge korában.“) A Báthory Zsigmond egylapú érme gyakorlottabb mesterre
vall; némi visszaemlékezést vélek benne látni a XVII. század érmeire,
ami hovasorolását nagyon megnehezíti, ámbár kétségen felül áll, hogy újabb
korban készült. 1835-ből való Bezerédi Bezerédi Ignác, királyi tanácsosnak,
Győr vármegye alispán jának elipszisalakú plakettje Fruman A-tól. Itt
tehát a művész vezetéknevét és kereszt nevének első betűjét mégis tudjuk;
sajnos, egyebet nem is tudunk róla, pedig a Fru- mannak gyakorlottkezű
szobrásznak kellett lennie.* A mű a formák helyes felismerésére vall s
ha a tárgy kezelésében van is valami klasszicisztikus ír, érezzük, hogy
a művész megtudta ragadni a jellemző vonásokat és hogy jó és művészi becsű
arcképet alkotott. E két becses érem után emlékezzünk meg ezen időnek
egy további kisérletszerű termékéről. A szabadságharc időtáján készült
néhány kerek rézlapba mélyített arckép. E művek érem alakúak; rajzuk mélyített
vésés, melyet fekete festék tesz láthatóvá; a formák nincsenek belemélyítve,
csupán maga a rajz. Mintegy átmenetnek lehetne e teh- nikát tekinteni
a rézmetszet-negativ és az érem között; talán legtalálóbb lesz az elnevezés,
ha vésett rajzszerű érmeknek nevezzük. Nem ismerjük ezen sajátságos érmek
teljes lajstromát. Nagyobb gyűjtemény van belőlük a Történelmi Arcképcsarnokban,
kisebb a Nemzeti Múzeumban. Valószínűleg ezek is felölelik összes nemzeti
királyainkat; erre mutat az a számozás, amelyet minden király érmén megtalálunk,
egészen II. Lajosig, aki a 35-ik király. A nemzeti királyok után a saját
korának államférfiaira és íróira tér át az ismeretlen vésnök és sorra
bemutatja azon idő nagy alakjait. Elér a szabadságharc idejéig, kitörő
örömmel ünnepli 1849 április 14-ét és még emlékérmet is készít néhány
elvérzett hősünknek. Ki volt ez az ismeretlen érmész, nem tudjuk. Talán
valamelyik Pesten működő rézmetsző. Mindenesetre kitűnő hazafi lehe tett,
ki nagy szeretettel készítette dolgait. Készítette pedig nyomban, mihelyt
az aktualitás beállított; a szabadságharc leverése után azonban elvesztette
kedvét és beszüntette mun kásságát. Ezeket az érmeket a művész nem szánta
sokszorosításra; erre mutat ezen érmek tehnikája. A szorgalmas művész
azonban, ha az érdeklődés úgy hozta magával, mégis megcsinálta több eredeti
példányban ugyanazt a témát; erre mutat pl. a Döbrentey Gábor- érmen az
„Érdemeit becsülői“ felírás, valamint az, hogy egyik-másiktól* több példány
is ismeretes. A most tárgyalt érmek is egy irodalmi kor termékei. Kedves
naiv dolgok, akárcsak az árpádházi királyok fönnebb tárgyalt érmei. Kísérletezések,
melyeket nem hivatásos művé szek, nem hivatalos közönség számára készítettek.
Mert a hivatalos érmeket nem magyar művészek készítették. Legalább is
nem vélem a magyarsághoz számíthatóknak azt a két érmészt, kik e korban
a legtöbb magyarországi inegrendelést kapták. Ezek Böhm József Dániel
(1794-1865) és Wurschbauer Károly (1774- 1841). Az előbbi Magyarországon
született. Bécsbe került, hol előkelő pozíciót szerzett magának; mint
osztrák ember élt és halt m eg; az utóbbi Stájerországban született, Gyulafehérvárra
került mint éremvéső, de németségét mindvégig megtartotta. Természetes
következménye volt ez akkori politikai állapotainknak. Nincs okunk tehát,
hogy ehelyütt bővebben foglal kozzunk velük; megfogjuk ezt tenni ott,
ahol nem csakis a magyar érmészettel, hanem a magyar vonatkozású érmek
szélesebb körével fogunk foglalkozni. Most még csak annyit, hogy főkép
Böhm elégítette ki a tulajdonképeni Magyarországnak, Wurschbauer pedig
Erdélynek hivatalos éremszükségletét. Láttuk tehát, hogy e kornak, mely
kultúra dolgában mindenesetre előbbre vitte hazánkat, megvan a nyoma az
érmészetben is. Voltak magyar érmészeink és volt magyar közönség az érmek
számára. És ha tervszerű fejlődést nem is állapíthatunk meg, kétség telen,
hogyha Magyarország békében haladhat tovább a megkezdett irányban: egy
virágzó magyar éremművészet sem várathatott volna magára sokáig. És eljött
volna ez a fejlődés és ez a virágzás a magyar talajból fakadólag. Az 1848/49-ki
magyar szabadságharcnak azonban e részben is szomorú hatása volt. Az 1792-ki
francia forradalmi köztársaság elhatározhatta, hogy a köztársaságot érdeklő
minden örvendetes esemény emlékére érmet veret és így szolgálja a történelmet,
de egyúttal a művészet fejlődését is ; a mi viszo nyaink között azonban
ilyesmire gondolni sem lehetett. A szabadságharc ideje alatt nálunk a
művészeti élet teljes pangásnak indult. Az ércnemű nem éremre, de ágyúöntésre
kellett; annak a néhány éremnek, mely szabadságharcunkkal vonatkozásban
külföldön készült, jelen dolgozatunkban nincs helye. (Egy részüket lásd
a „Numizmatikai Közlöny“ II. k., 6 8 -7 0 . 11.) Ferenczy István müvei:
Solon.’ 1817. A bécsi képzőművészeti akadémián díjat nyert pályamunka.
(Nincsen meg.) - I. Ferenc. Ugyancsak díjat nyert pályamunka. (Kazinczy
említi. Nincs meg.) - A béke allegóriája. Vert és cizellált érem. Bécs,
1817. -- VII Pius, veret. Róma, 1823. (Nemzeti Múzeum.) - Hunyadi János
és László, veret. 1823. (Nemzeti Múzeum.) •- Éremterv a Magyar Tudományos
Akadémia felállítására. 1828. Élveszett. - Hat darab érem és domborműterv
viaszvázlatban a Szépművészeti Múzeum birtokában. Rimaszombat. 1850 körül.
I. Ismeretlen érmész müvei: Hun és magyar vezérek, valamint az árpádházi
kirá lyok sorozata. Az itt felsorolt sorozat a Történelmi Arcképcsarnok
tulajdonában: Keve. - Kadicha. - Keve. - Béla. - Buda. - Atilla. - Árpád.
- Zoltán. - Toxis. - Sabolch. - Gyula. - Kund. - Lehel. -- Verbulch. -
Eurs. - Phalitzein (így!). - Geisa. - Szt. István. - Péter. - Aba-Sámuel.
- I. András. - I. Béla. - Salamon. - I. Géza. - I. László. - Kálmán. -
II. István. - II. Béla. - II. Geisa. - III. István. - II. László. - IV.
István. - III. Béla. - Imre. - III. László. - II. András. - IV. Béla.
- V. István. - IV. László. - III. András. Ugyanezen mestertől: Tamerlan.
- Pálffy Miklós gr. - Thurzó György (?). - Zsámboki (Sambucus) János (?).
II. Ismeretlen érmész művei: Hunyadi János (cizelált öntvény). - I. Mária
(cizelált öntvény). III. Ismeretlen érmész művei: Báthori Zsigmond (öntvény).
IV. Ismeretlen érmész művei: Hunyadi László (öntvény). Frnman A. müve
: Bezerédi Ignác (öntvény). V. Ismeretlen érmész müvei (rajzszerűen vésett
érmek, ezüstözött rézalapon): 1. A Történelmi Arcképcsarnok gyűjteményében:
Balambér. - Chan. - Álmos. - Szent István. - Gizella királyné. - I. Géza.
- I. László. - Imre. - Kálmán. - II. András. - IV. Béla. - V. István.
- IV. László. - III. András. - III. András anyja. - Vencel. - Ottó. -
Róbert Károly. - Nagy Lajos. - I. Mária. - Kis Károly. - Zsigmond. - Albert.
- V. László. - I. Ulászló. - I. Mátyás. - II. Ulászló. - II. Lajos. -
Wes selényi Miklós. - Beöthy Jenő. - Bezerédi István. - Kopácsy József.
- Dezsewffi Aurél. - Szerencsy István. - Palóczy László. - Teleki László.
- Aulich Lajos. - Bem József. - Gróf Dembinszki Henrik. - Görgei Arthur.
- Guyon Richárd. - 1849 április 14-ike emlékére. - Klapka György (két
változatban). - Bonyhádi Perczel Móric. - Batthyányi Kázmér. - Deák Ferenc.
- Klauzál Gábor. - Batthyányi Lajos. - Eötvös József. - Zsedényi Ede.
- Kisfaludy Károly. - Csokonai Vitéz Mihály. - Kölcsey P'erenc. - Üöbrentei
Gábor. - Vörösmarti Mihály. - Petőfi Sándor. 2. A Nemzeti Múzeumban (a
fontiek egy részén kívül): gr. Széchényi István.
II. Az átmenet ideje (1850-1896)
(Művészeti pangás a szabadságharc után. - A kiegyezés
gazdasági fellendüléssel jár. - Becs monopóliuma 1880-ig. - Kugler Ferenc.
- Körmöczbányai érmészek - Lóránfi Antal. - Szárnovszky Ferenc s a francia
hatás kezdete.) Az 1850-ik évet szokták megjelölni a modern művészet kezdetéül.
1850-ig uralkod nak a történelmi stílusok, 1850 után kezd megszületni
az, amit - még jóformán nem tudjuk, milyen fogalmi tartalommal - modern
stílusnak szokás nevezni. 1850-ig antik tárgyakról beszélünk, 1850 után
modernekről. Mint minden időhatármegvonásban, úgy ebben is nagy az őszinteség
hiánya, hogy ne mondjuk: ez is nagyon híján van a tökéletességnek. Hamar
lehet találni kivételeket, amelyek nem megerősíteni, de felborítani látszanak
a szabályt. Ám czélszerűségi okokból elfogadható ez a dátum. Sőt nekünk
kiváltképen alkalmas, hogy határvonalul használjuk. Nem, mintha 1850 után
nálunk csakugyan egy modern értelemben vett éremművészet kezdődött volna,
hanem éppen ellenkező okból. Az 1849. évi szabadságharc leverése ugyanis
elemi erővel hatott ki a művészetekre; ha ugyan Magyarországon akkortájban
ilyesmiről szó lehetett. A szabadságharc előtti magyar életben, mely Széchényi
hatása alatt állott, mégis láttunk erre vonatkozó törek véseket. A szabadságharc
letörésével mindennek vége. A nemzet a sötét elkeseredés nap jait élte
és nem gondolt a művészettel; a vér- és pénzveszteség, melyet a szabadságharc
okozott, oly óriási volt, hogy a magyar ember lelke semmi másra nem vágyott,
mint a csendes magábazárkózásra - Nagyjaink elbujdostak; az abszolutizmus
üldözött minden olyan törekvést, melyben a nemzeti élet fölpezsdülését
gyaníthatta. Ki számára és ki által készültek volna ily időben érmek és
plakettek? Még ha olyan nagy esemény történik is, mint a szent koronának
Orsovánál történt feltalálása, ez is csak egy művészi szempontból teljesen
értéktelen veret készíttetésére ad alkalmat. Ez a nagy csend tehát mint
természetes időhatár kínálkozik. Jó évtizedig a teljes terméketlenség
korát éljük. A hatvanas években fellélegzik a nemzet. Megkezdődnek a tárgyalások
őfelségével és jön az ú. n. magyar világ. Irodalmunk nekilendül, megkezdődik
az irodalmi ízű történelmi festészet kora, ám az éremművészetre még nem
kerül a sor. Meg kell elégednünk azzal, hogy megállapítsuk, hogy iassan-lassan
ismét kezdenek érmek készülni Magyarország számára is.
Sőt volt ez időben egy magyar szobrász, ki foglalkozott
plakettszerű munkákkal. Ez a művész Kugler Ferenc (1836-1875) volt, ki
a monumentális szobrászat terén szép műveket alkotott. Minket azonban
e helyütt csak az a plakettje érdekel, melyet 1869-ben dr. Siklóssy Gyuláról,
a jeles magyar szemészről készített. Kugler e művében a klasszi cizmus
felé hajlik, de elkerüli az ezzel járó merevséget és helyesen figyeli
meg a formákat. Alkotott-e több hasonló művet, nem tudom, de nagyon valószínű.
Mindenesetre nagy kár, hogy a megrendelők figyelme nem fordult jobban
feléje. Azt a csekély közönséget ugyanis, mely a hatvanas években kezdődő,
úgynevezett magyar világgal és az 1867-iki gazdasági fellendüléssel kapcsolatban
az érem számára is jutott, teljesen Bécs monopolizálta. Bécs szerepe a
magyar vonatkozású érmek terén, amint említettük, külön lapra tartozik
s e témával alább még behatóbban fogunk foglalkozni. A már említett Böhm
József Dániel tanítványaival: Radnitzky Károlylyal (1818 - 1901), valamint
Scharff Antallal főképviselője azoknak a bécsi művészeknek, kik Magyarország
számára érmeket szállítanak. Hozzájuk csatlakozik Schwartz István (sz.
1851), ki hasonló képen mint Böhm, magyar származású. Az utóbb említett
művészek még a nem régmúlt ban is kaptak magyarországi megrendeléseket.
A bécsi hatás ezenkívül abban is állott, hogy míg a magyar plakett szerves
fejlő dése meg nem indult, néhány érmészünk e bécsi művészek hatása alatt
szolgált hivatásá nak. Két derék körmöczbányai vésnökünkre, Gerl Károlyra
és Reisner Józsefre célzok itten, kiknek működése a nyolcvanas években
kezdődik és tart egészen napjainkig.* E körmöczbányai medaillőrök elszigetelten
álnak a magyar érem történetében. Hiva tásuk a körmöczbányai pénzverő-intézet
szükségletének kielégítése lévén, csak természetes, hogy követték e pénzverő-intézet
hagyományait, melyek viszont szorosan a bécsi hagyo mányokhoz kapcsolódtak.
- Ők Radnitzky tanítványai és hatása alól alig tudnak sza badulni. Gerl
Gároly (1858- 1907) működését inkább a pályája iránti szeretet, mint a
nagy sikerek jellemezték. A bécsi képzőművészeti akadémián Radnitzky tanítványa
s mint ilyen 1876-ban egy pályamunkájával megnyeri a Füger-aranyérmet.
Nemsokára Körmöczbányára kerül. Első nyilvános érmészeti munkáját 1880-ban
a budapesti tudomány-egyetemen száz éves jubileumára készítette. Jobb
ennél édesanyjának arcképe, majd szüleinek páros képe, bár ez utóbbi túlságosan
kemény. Általában, ha egy témához nagy szeretet fűzi, felsza badul a
sablontól, melyet egyéb munkáin érzünk; a túlságos kemény kezelés azonban
nem egyszer rontja esztétikai élvezetünket. Későbbi munkái váltakozó értékűek.
Mutkoroff Száva arcképe 1893-ból és Láng Lajosé 1897-ből a sikerültebbek
közé tartoznak. Művé szete élete utolsó éveiben is fejlődött. Legjobb
műve, önarcképe, 1905-ből való. Kevésbé sikerültek azok a munkái, melyeknél
a megrendelők kívánságára mindenféle részletet összehalmozott és sajnálatos
eltévelyedései azok az érmek, ahol a tájképi perspektíva problémáival
igyekezik megbirkózni. Gerl Károly idegen földről szakadt ugyan hozzánk,
de nagy szeretettel csüggött új hazáján. Szűkebb pátriáját meg éppenséggel
szivén hordozta: minden alkalmat megraga dott, hogy Körmöczbányát érmeken
örökítse meg. Hasonlóképen magyarrá lett a magyar földön Reisner József,
ki tartalmasabb és tanulékonyabb művészi tehetség, mint Gerl Károly. Reisner
1859-ben született Bécsben és 1875- 1880-ig Radnitzky tanítványa, majd
segédje volt. 1887-ben Bécsből Londonba megy, hol mint Wyon Allan udvari
vésnök segédje dolgozik. Itt önállóan is mintáz érmeket, melyek azonban
gazdájának nevét viselik. 1892-ben lép a körmöczbányai állami pénzverő-intézet
szolgálatába. Az általa vésett, majd mintázott érmek arról tanúskodnak,
hogy Reisner igen tanulékony éremművész, ki igyekezik a modern művészet
vívmányaiból is meríteni. Egyik 1909-ben készült érme: a Farbaky-érem,
sikerült modernkezelésű portrait. Körmöczbányai érmészeink működése elvezetett
egészen napjainkig. Térjünk most vissza oda, ahonnan kiindultunk, az 1867-ki
kiegyezést követő időkre. Láttuk már, hogy ez időben is akadt egy-egy
magyar érmészeti mű. Ilyen még az a szépérem is, melyet 1879-ben a főváros
veretett a királyi pár 25 éves házasági jubileumára Ennek előlapját Schwartz
István, hátlapját: Erzsébet királyné arcképét Klein Annin, a Zsolnay-
gyárban működött, fiatalon elhunyt tehetséges szobrászművész mintázta.
Az ekkortájban készült néhány érem azonban nem jelentett még éremművészetet,
amelyből az időtájt még távol álltunk. Néhány évtized alatt ugyanis a
művészet terén századok mulasztását kellett helyrepótolni így természetes,
hogy az érdeklődés első sorban a grand art felé fordul; természetes, hogy
a magyar géniusz a művészetnek inkább osztentativ jellegű ágaiban keres
megnyilvánulást. Az építészet, a monumentális szobrászat és festészet
az érdeklődés főtárgyai. Ezeknek szólnak a megrendelések is, melyek mögött
nagyrészt valamely közhatóság vagy közgyüjtés áll. így a művészek figyelme
is idefordul. Idővel fejlődnek az állapotok. A magánosok figyelme is kezd
a művészek felé terelődni. A művé szek fokozott ambícióval látnak munkához.
A művészi reformkérdések sem hagyják Magyar- országot érintetlenül. Az
a művészi forradalom, mely az akadémia, a művészi tradíciók majmolása
ellen s az egyéniség diadalra juttatása mellett európaszerte tapasztalható
volt, átterjed Magyarországra is. A művészeti élet megélénkül, egyesületek,
iskolák, festőtelepek, kiállítások, gyűjtemények keletkeznek. Mindez azonban
még nem az éremművészetnek szól; ennek az intim művészetnek virágzási
ideje még nem érkezett el. És ez természetes. Még jóformán az alkalmi
érmek ideje sincs itten. Előbb kell középületeket és monumentális szobrokat
emelnünk és csak azután gondolhatunk arra, hogy a m eglátás vagy leleplezés
kis bronzzal népszerűsit- tessék; előbb falainkat akarjuk képekkel ékesíteni
és csak azután jut eszünkbe, hogy plakettekkel tele üvegasztalt állítsunk
szobánkba. A kilencvenes évek elejéig tehát, míg minimális éremszükségletünket
Bécs és Körmöczbánya elégítette ki, a magyar éremművészet szerves fejlődésének
megindulásáról egyáltalában nem szólhatunk. A kezdeményezés a magyar éremművészet
reformálására más oldalról jött. Lóránfi Antalt, ki jelenleg is a budapesti
iparművészeti iskolán a kisplasztika tanára, nem tekintjük ugyan a kezdeményezés
megindítójának, mindazonáltal ő volt - a körmöcz bányai érmészektől eltekintve
- az egyetlen, ki ez időben kisméretű reliefek mintázásával foglalkozott.
Lóránfi 1856-ban született Kecskeméten, a szobrászattal Huszár Adolf bíztatá
sára kezd foglalkozni, 1879-ben Bécsbe megy, hol három évet Hellmer, kettőt
Zumbusch mellett tölt. 1884-ben mintázza meg Lotz Károly arcképét, mellyel
már tanújelét adja medaillőr képességének, 1885-ben pedig Tisza Kálmánnak
kevésbé sikerült érmét, melyet Gerl Károly vésett acélba. E műveiben Lóránfi
Scharff hatását mutatja; 1885-ben Párisba megy, hol tanúja a plakettművészet
renaissance-ának. Kár, hogy Lóránfi csak elvétve foglalkozott érmekkel
s így stílusát nem képezhette ki úgy, mint a kisplasztika ‘ egyéb ágaiban,
hol jelentős sikereket ért el. Összesen hét művét ismerem, melyek elseje
1884-ben, utolsója 1906-ban készült. Ily megszakított időközű munkásságnál
tervszerű fejlődésről ter mészetesen nem beszélhetünk. Haladását azonban
mégis meg kell állapítanunk. 1897-ben Széchenyi István gr. soproni szobrának
leleplezése alkalmával készült érmén már meg látszik, hogy Lóránfi is
okult a francia példán, itt már lágyabban, szabadabban és egyé nibben
kezeli témáját, mint addigi művein; ez Lóránfi legjobb műve. Utolsó műve:
Hilibi Haller József arcképe visszaesést mutat. Lóránfi érdemének kell
betudnunk, hogy mint tanár számos fiatal magyar művész figyelmét ő hívta
fel a plakettre és így is gyakorolt hatást plakettművészetünk fejlődésére.
Az átmeneti idő utolsó, de legkiválóbb alakjához: Szárnovszky Ferenchez
érkeztünk. Szárnovszky 1863-ban született Budapesten. Művészi tanulmányait
a bécsi akadémián kezdi meg, majd a nyolcvanas évek végén Párisban dolgozik,
honnan 1890-ben Londonba megy. Ezután még Olaszországban folytat tanulmányokat,
majd hazajön, hogy 1893-ban ismét Párisba menjen, hol hosszabb ideig tartózkodik.
1898-ban leplezik le főművét, Garay János szobrát Szekszárdon. A tíz szobor
megrendelésénél neki jut Pálffy János szobrának elkészítése; e munkája
közben azonban erőt vesz rajta súlyos idegbaja, műve mintáját megsemmisíti,
ő maga pedig önkezével vet véget életének. Szárnovszkynak, mint plakett-művésznek
életében az 1893-as esztendő a fordulópont. Szárnovszky addig is szeretettel
gondol a plakettre. Első párisi útján, úgy látszik, nem foglalkozott vele,
itthon azonban folyton kisértik a plakettművészet problémái. Első műve,
egy Petőfi-plakett mely a nyolcvanas évek legvégén készülhetett; ezt nem
nevezhetjük másnak, mint gyönge kisérletnek. Úgy látszik, főképen csak
a négyszögletes forma csábí totta, hogy ezt az igénytelen, jellemző erő
nélküli fejet belemintázza. Viszont azt is kiol vasni vélem e munkájából,
hogy Szárnovszky, kinek már ismernie kellett Ponscarme és tanítványainak
műveit, talán félt, hogy beleesik e nagy szellemek bűvös körébe és inkább
igyekezett, bármilyen ingatagon, de a saját lábán elindulni. És csakugyan
következő művein már megállapíthatunk valami tervszerűséget a stíluskeresésben.
Igazán csekélyszámú munka az, amelyből ítélnünk kell, de azért - bármennyire
kisérletjellegűek is - mindegyiken megérzik valami egyéni vonás. Idesorozható
első mun kája : Kacskovics Zoltánná, született Siklóssy Irma arcképe.
A kisméretű, öntésre szánt érmet igen finoman mintázza meg, úgy hogy szinte
hajlandók volnánk benne redukciót sejteni; a beállítás meglepően bátor
és feledteti a formáknak kevéssé szobrászias voltát. Az érem hátlapjául,
- megjegyzendő, hogy az előlap és a hátlap csak külön-külön került öntés
alá - címert és évszámot mintáz s ezt az arhaisztikus elemet igazán bájosan,
puhán kezeli. Mintha az arhaisztikus elemet nem vélné kihagyhatónak a
magyar éremből! Ebbe kapaszkodik be a francia plakett hódító árja elől.
1892-ben ugyanis megnyeri azt a pályázatot, melyet az Iparművészeti Társulat
egy Szent László-éremre hirdetett. Az ő Szent László éremét teljesen arhaisztikus
felfogás lengi á t; e finoman mintázott éremnek előlapja a sikerültebb
része, a hol Szent Lászlónak ismeretes hermáját vette alapul; a hátlap
kompozíciója már hagy fenn kívánni valót; kár, hogy a betűkkel nem sokat
törő dött, pedig, hogy a betűkkel elérhető dekorativ hatás iránt megvolt
a kellő érzéke, azt előbb tárgyalt címeres érmén megmutatta. - Itt említjük
meg, hogy e Szent László érem pályázaton a második dijat Damhó József
szobrászművész nyerte sokatigérő munkájával; Damkó ezenkívül még csak
egy érmet mintázott, a Magyarországi Tornaegyletek Szövet ségének érmét.
- Befejezi Szárnovszky e ciklusbeli munkásságát az az érem, melyet ő Felsége
koronázási jubileumának huszonötéves évfordulójára készített. Itt is már
további fejlődést látunk. Az ügyes elrendezés bizonyos monumentálitást
kölcsönöz az éremnek, a formák pedig már jobban elárulják a szobrászt,
mint eddigi művein. E művek azonban, bármily tehetséges művészről tegyenek
is tanúságot, csak kísér letek ; kiforrott művészetről itt még nem lehet
beszélni. A plakett-művészet különben sem az a művészet, melyet valaki
csakis önmagából építhet ki. Különösen nem volt ez lehetséges 1890 táján,
mikor a franciáknál már egy nagytehetségű, rutinirozott szobrászgárda
a teh- nika vívmányainak segítségével a raffináltságig finom plakett-művészet
termékeivel kábí totta el a világot. A francia plakettnek ezt a renaissance-át
nem lehetett ignorálni. A kicsinyítő (reduk ciós) eljárás lehetővé tette,
hogy a mintázásnál egyenesen a szobrászi elemek lépje nek előtérbe. A
franciák emellett nem felejtették el, hogy a plakettművészet speciális
stúdium és az anyagnak, a rendelkezésre álló eszközöknek s a megoldható
problémáknak beható tanulmányozása után juttatták el e művészeti ágat
arra a magas fokra, amelyen már az időben is állott. Éremmel, plakettel
foglalkozni és a franciákkal nem törődni: lehetetlen volt. Szárnovszky
érdeme volt, hogy ezt elsőnek látta be. Nem jelentette ez még egyénisége
feláldozását, csak tanulást, e szónak a művészetben megengedett értelmében
szemben az utánzással. Ezen az iskolán - amint látni fogjuk - átmentek
későbbi igen jeles művészeink is, anélkül, hogy ez egyéniségüknek ártott
volna. Viszont természetes, hogy a tanulás éppen első idejében kíván legtöbb
áldozatot a művésztől, egyéniségének rovására. így volt Szárnovszkyval
is. 1893-ban az állam támogatásával ismét Párisba megy, hogy most már
kifejezetten az érem- és plakett-művészetnek szentelje magát. Nagy fogékonysággal
szívja magába a francia plakett parfümös levegőjét. Teljesen szakít előbbi
kísérleteinek irányával: az elrészletezett felszínt széles síkok váltják
fel, a jól felismert formákon arhaizáló törekvéseknek semmi nyomuk immár
s a kompozíció tekintetében is már egy francia routinier biztonságával
lep meg. Sajnos, csak egy két érem és egy terv maradt ránk Szárnovszky
ezen idejéből. Ezek között az Iparművészeti Múzeum állami nagy érme a
legjobb. Ez Szárnovszky legkifor- rottabb munkája. Ha valamit nélkülözünk
benne, úgy talán azt, hogy a művész itt mindenképen kifogástalan munkát
akart nyújtani. Egyénisége látta kárát. Ez volt utolsó minket érdeklő
műve. Ha módja van tovább foglalkozni a plakettel, nem kétséges, hogy
individualitását is kellőképen érvényre tudja juttatni s így mindenképen
értékes műveket alkot. Ám Szárnovszky pályájának ismertetésénél nemcsak
ezen kell sajnálkoznunk, hanem főképen azon, hogy ő, ki már ennyire belelátott
a plakettművészet titkaiba, aki elsőnek látta be azt, hogy a francia plakett-renaissance
vívmányait nem szabad mellőznünk, nem tudott a művészek közt munkatársat
vagy tanítványt keresni, a közönségben pedig nem tudta az érdeklődést
felkelteni. így történik azután, hogy vele még mindig nem jutottunk el
a modern magyar plakett szerves fejlődéséhez; ő maga senkinek sem adja
át a mintázó fát, ellenben az időben tőle függetlenül már szorgalmasan
dolgozik egy fiatal magyar művész; hogy a modern értelemben vett magyar
plakettet megteremtse. És ez - amint látni fog juk - sikerül is neki.
E fiatal művész Beck Ö. Fülöp. Kugler Ferenc műve: Dr. Siklóssy Gyula
arcképe Kerek plakett. Gipsz. 1869. (Később öntötték bronzba.) Gerl Károly
müvei: Victoria, tanulmány. Bécs, 1876. - Orpheus, Füger-aranyérmet nyert
pályamunka, 1876. Bécs. - Meine erste Kopfgravur, 1877. - Szent György-érem,
1878. - Női mellkép, tanulmány. 1879. - A tudományegyetem jubileumára
készült érem, veret. 1880. -- Vasmegyei gazdasági egyesület érme, veret.
Í880. - Munkácsy Mihály, 1882. - Országos vadászegylet érme, veret. 1883.
- Agancskiállítás érme, veret. 1883. - Alsófehérmegyei gazdasági egyesület
érme. - Magyaróvári Kazinczi-kör érme, veret. 1884. - Simor kápolna érme,
veret. 1884. - Székely Aranka. 1885. - Trefort Ágoston, veret. 1886. -
Szentiványi Márton, veret 1886. - A művész anyja. (Gerl Zsófia.) - A művész
szüleinek páros arcképe, veret. 1888. - Latzkó Lajos, önt vény. - Liszt
Ferenc - Lotz Károly, öntvény. - Dr. Kubacska Hugó, öntvény, 1890. - Komáromi
ipari és gazdasági kiállítás. Veret- 1891. - Tanulmány az előbbi előlapjá
hoz. 1891. - Stegner család (?) érme, veret. - Temesvármegyei gazdasági
egyesület érme, veret. (Két nagyság.) - Jókai Mór, veret. 1893. - A magyar
ötkoronás ezüstpénzek hát lapjának tervezete (gipsz). - Mutkoroff Száva,
1893. -- Wekerle Sándor, veret 1894. - A kassai tanulók tornaversenyének
érme, veret, 1894. - Belházi N. János, veret. 1895. - Sarah Bernhardt,
1895. - Bányászfiú, 1895. - A millenniumi kiállítás érmeinek pályá zata.
(Nyolc modell.) 1895. - Millenniumi Szent-György-tallér, 1896. Veret.
- I. Fer- dinánd-tallér (milleniumi érem). Veret. - Az Országos Magyar
Gazdasági Egyesület eke versenyének érme. Öntvény. - Őfelsége arcképe
a kiváló érdemek jutalmazására szánt állami éremre, 1896. - Ä magyaróvári
gazdasági egyesület érme. - Láng Lajos, önt vény, 1897. - Körmöczi főreáliskola
tornaversenyének érme, veret. - Lukács László- érem, veret. 1897. - Érem
I. Ferenc József 50 éves császári uralkodásának emlékére. 1898. - Reisner
József, öntvény. - Lubich József. - Rechnitz Bernát. - A magyar kir. bányászati
és erdészeti akadémia érme, veret. - Hungária-plakett. - Munkácsi Mihály,
plakett-minta, 1900. - A selmecz atlétikai klub érme. Veret. - A Numizmatikai
Társulat tagsági érme, veret. 1901. -- Lukács László körmöczi díszpolgárságának
emlé kére, 1901. Öntvény. - Körmöczbányai emlék, (Két különböző példány.)
Veret. - Emlék a körmöczbányai pénzverőből. (Két különböző példány.) Veret.
- Budapesti magyar ama tőr-fotográfiai kiállítás érme. - A körmöczi pénzverők
személyzetének zászlóavatási ünnepére. Aluminium veret. - Önarckép, 1905.
Öntvény. - Újévi kártya Foest részére. Veret. - Pipázó, tanulmány. - Bányászok,
tanulmány. - Ivó (Munkácsy Mihály után.) 1906. - Kosok. (Pállik Béla után.)
1906 - Szarvasbőgés. Tanulmány. - Gyermekfej. Veret. - Körmöcbánya főtere.
1907. Vázlat. Gerl Károly és Reisner József közös müvei: Ferenc József.
(Az ezredéves kiállítás körül szerzett kiváló érdemek jutalmául.) 1896.
Veret. - A Körmöczi Nándor-altáró. Emlékplakett, veret. 1899. - Kimély
Károly-érem, veret. 1904. Reisner József müvei: Gyermekfej, színes viasz,
1884. -- Pénzverdéi kiállítás emlé kére ma millenniumi kiállításon veret.
1896. - Teleki Géza gf. érem, veret. 1898. - Graenzenstein Béla plakett,
veret. 1902. - Edward VII. király, öntvény. 1901. - Pénz verdéi látogatási
érem, veret. 1906. - Reitzner Miksa plakett, veret. 1907. - Farbaky István
érem, veret. 1909. - Ferdinánd I. bolgár király, galvano 1909. Klein Ármin
müve: Erzsébet királyné. (Érem.) Öntvény. 1879. Loránfi Antal müvei: Lotz
Károly érme, viasz. 1884. - Tisza Kálmán, veret. Véste Gerl Károly; hátlapját
véste Mayer Elek. 1885. - Gönczy-érem, viasz. - Férfi arckép, viasz.
- A katholikus legényegylet jubileumi érme, veret. - Gróf Széchényi István,
öntvény. 1897. - Payr Ede, galvano (plakett). 1903. - Hilibi Haller József,
veret. 1906. Damkó József müvei: Szent-László-érem pályaterve, 1891, -
Magyarországi Torna- egyletek Szövetségének érme, veret. Szárnovszky Ferenc
művei: Petőfi Sándor (plakett). Öntvény. - - Benczúr Gyula, öntvény. -
Bihari Sándor, öntvény. - Hubay Jenő, öntvény. - Kacskovics Zoltánná sz.
Siklóssy Irma, öntvény. 1891. - Emlékérem e felírással: 1891 január 27
ik emlé kére. Öntvény. 1891. - Szent-László-érem. Veret. 1892. - Ferenc
József. Koronázási jubileumi érem. Öntvény. 1892. - Wesselényi Miklós.
(A Wesselényi vívó-klub érme.) Veret. - Az egészségügyi és demográfiai
kongresszus érme. Veret. 1894. - Az Ipar- művészeti Múzeum állami nagy
érme, veret. 1896. - Tervezet az előbbihez. Vázlat. 1896.
III. A modem magyar plakett megalapítása
(Beck Ö. Fülöp, Telcs Ede és tanítványai.) Beck Ö. Fülöp
1873-ban született. Művészi nevelésének A-B-C-jét a budapesti ipar- művészeti
iskolában nyerte, hol Lóránfi Antal volt mestere. Beck iparművésznek készült
és már mint ilyent a kisplasztikái feladatok érdekelték elsősorban. Budapesten
a fiatal Becket misem hajthatta a plakettművészet felé. Nem voltak érmek
és nem voltak érem iránt érdeklődők. így történt aztán, hogy a fiatal
művésznek Velenczében, majd Bécsben kellett a modern érem első példányait
meglátnia. Bécsben 1893-ban, tehát húsz éves korában járt. Az itt látottak
inspiráltak első e nemű művére édes anyja arcképének megmintázására. Ügy
látszik ekkortájban már föltett szándéka volt, hogy mint plakettőr szolgálja
a művészetet Ily hajlammal ment Beck 1894-ben Párisba, hol az École des
beaux Arts-ban, az éremszobrászati tanfolyamon a nagy Ponscarme-nak tanítványa
lett. Sajnos, nem sokáig maradhatott Párisban, de e csekély idő alatt
is tele tüdővel szívta magába a modern francia éremművészet üde levegőjét.
Hazajővén, a legnagyobb ambícióval folytatta tanulmányait és fogott egyszersmind
munkába. Mert ambíciójának kielégítésére mindjárt alkalom is kínálkozott.
1896-ban a magyar nemzet gyönyörű kiállítás keretében ünnepelte meg ezeréves
fennállását. Ez alkalomra Beck a kormánytól - még Párisban készült pályatervei
alapján - egy emlék pénznek, az úgynevezet milleniumi koronának és három
kiállítási díjéremnek megmintá zására kapott megbízást. Becsülettel oldotta
meg e feladatokat. Ha valamikor Francia- ország mintájára igazán művészi
pénzünk lesz, Beck millenniumi koronáját mindenesetre egy lépésnek fogjuk
tekinteni e cél elérése felé. A díjérmekben már merészen nyúl a leg nehezebb
problémák után. Magyarországot pl. az egyiken ifjú nőben személyesíti
meg, ki koronával fején, fáklyatartó géniusz vezetésével egy hármas fogatot
hajt. Beck e művén már helyesen ismeri fel a formákai, amelyeket lágyan
és laposan kezel. Ha a kompozíció hagy is fenn kívánni valót s ha itt
még nem is nyilatkozik meg Beck későbbi művészi egyénisége, el kell ismernünk,
hogy e korai munka is- mindjárt egy harmonikus művész- lélek megnyilatkozása.
S az elismerés nem is maradt e l; néhány további munkája, melyben nyilvánvaló
volt folytonos haladása, megalapították Becknek, mint plakettőrnek hírnevét.
Azonban a siker nem kapatta el, szakított avval a patetikus stílussal,
melyet első megrendeléseinek termé szete ráerőszakolt s a legszorgalmasabb
autodidaxis útján jutott el mai kiforrott stílusához. E tanulmálmányait
nemcsak Budapesten folytatta. A millenniumi esztendő után csak hamar
Münchenbe megy, hol sok jeles művésszel érintkezik s ezt nem mulasztja
el hasznára fordítani. Innen Frankfurtba, majd Hanauba megy, hol ezüstárú-gyárosoknak
készít plakett féle munkákat iparművészeti célokra. 1898-ban véglegesen
hazajön és eleinte megosztja tevékenységét a plakett és az iparművészet
között, de iparművészeti munkáin is megérzik, mint vonzolta Becket tehetsége
és hajlandósága kezdettől fogva a plakettművészet felé. Fia azt nézzük,
hogy egy vázára hogyan rakja fel a díszitő domború ékítményt, ha hamu
tálcáinak stilizált virágait nézzük, ha észrevesszük, mint lopja a tálca
fenekére egy kalota szegi menyecske fejét: mindjárt az az érzésünk, hogy
egy plakettszobrász foglalkozik ipar- művészeti tevékenységgel. Később
elkedvetlenedik az iparművészeitől. Több ízben jár lent Olaszországban,
majd 1909-ben ismét hosszú időt tölt Münchenben. Ezen útjainak hatását
mind megérezzük művén. Mert Beck nemcsak nagytehetségű, de végtelen lelkiismeretes
művész is. Jól tudja, hogy nem az a plakettőr, ki elsajátítja a modern
plakettművészet külsőségeit és megelég szik avval, ha úgy- ahogy viasszal
felrakván a formákat, a többit a redukciós eljárásra, a verő intézetre
és a behízelgő patinára bízza. Az igazi plakettőrnek szobrásznak és vés
nöknek kell lennie egyaránt. Ismernie kell nemcsak művészetének, de mesterségének
min den titkát. Mint szobrász tudjon mintázni, de tudjon faragni is ;
mint vésnök ismerkedjék meg az anyagnak, a kő s az érc minden fajának
titkaival; ne tekintse a mintázással befejezettnek művét; a gipszmintán
még felismerhet egyes eddig észre nem vett hibákat s a verőtökét sem szabad
szentírásként kezelnie ; ha a művész vésni is tud, ez sem lesz akadály
számára. így dolgozik Beck. Ami művészetét magát illeti, Beck éremszobrász
a szó legjobb értelmében. Teljesen tisztában van az eszközökkel, melyek
rendelkezésére állanak; tudja, melyek a célok, melyeket elérnie lehet;
nem válik soha túlságosan festőivé, amire pedig annyi, szerintünk éppen
nem helyeselhető példa van. Egyetlen műve van, Korányi Frigyes érmének
hátlapja, ahol a festőiség felé hajló kompozíciót találunk. Ez a plakett
Beck javakorának elejéről, 1901-ből való. De ez elszigetelt jelenség művészetében.
Mint érem szobrász megmarad az érem és plakett által eléje szabott határok
közt s az a körülmény, hogy a monumentális szobrászattal is kezd foglalkozni,
nem csábítja az ellenkező végletbe. Petőfl-plakettjén megmutatja, mily
monumentális hatást tud elérni, mennyi erőt és mozgást tud beszorítani
a plakett kis felületére, ám további műveit egytől-egyig bizonyos érett,
előkelő nyugalom jellemzi. A kompozícióban mindig gondos s a rendelkezésére
álló tért mesteri módon használja ki. A formák felismerésében nem téved,
anatómiája biztos és alakjait kitűnő művészi érzékkel állítja be. A plakett
további felületét nem oldja fel oly részletekre, melyek perspektivikus
zsonglőr-mutatványokra emlékeztetnek, hanem a háttérkitöltését dekorativ
érzékére kizza. A betűk felrakása pl. nem ballaszt neki, hanem további
eszköz az artisztikus hatás fokozására. Emellett Beck igazi magyar művész.
Magyar témák izgatják őt első sorban. II. Rá kóczi Ferenc arcképét többször
is megmintázza. Az egyik egy példásan sikerült en face plakett. Hasonló
szeretettel mélyed el Petőfi tanulmányozásában.1 Magyarországi Szent Erzsébetről
egy bájos női fejecske alakjában szintén plakettet mintáz. A magyar Nemzeti
Múzeum százéves jubileumának emlékére két plakettje van. Külön említjük
meg Gyulai-plakettjét, melyet 1906-ban készített Gyulai Pál 80-ik születése
napjára. Beck szakított a sablonnal és nem arcképes plakettet nyújt, hanem
Gyulai egy költeményét ragadja meg s azt illusztrálja; de nem a szónak
már-már gyűlö letes, hogy úgy mondjuk, cinkografikus értelmében ; Beck
a, szó nemes értelmében illusztrál itt: a költeményt újra megkölti, de
a saját anyagában, a plakett négyszögletű bronz alapján. A művész azt
a momentumot ragadja meg, amikor az anya megjelenik három kis árvájá
nak. Az anya alakjára, mint akin a kompozíció súlypontja nyugszik, hatalmas
vertikális hívja a fej figyelmet, mely azonban érvényesülni engedi a fej
fenkölt-fájdalmas tartásában s a kezek finoman differenciált mozdulatban
rejlő szép motívumokat. E mozdulatokat horizontális vonalak viszik tovább
a három gyermeknek bájosan felépített csoportja felé. A kompozíciót jobbról
egy szekrény puszta fala zárja le s a tér érzetét kelti bennünk ; ez szükségszerű
kiegészülése az anya elsuhanó, szellemszerű mozdulatának és ellensúlyo
zása, de egyszersmind kiemelése a lap bal sarkában levő főalaknak. A háttér
nyugodt, dekorativ előadása igen sikerült és perspektívát teremt anélkül,
hogy ez a plakettszerűség rovására menne. Ezen időből való munkája Becknek
Balassa Jánosnak, a híres magyar orvospro fesszornak arcképe. E műve
egyszerűségében is monumentális hatásával s a mintázásnak bravúrosan lapos
kezelésével Beck legjobb művei közt foglal helyet. Későbbi időből való
arcképplakettjei közül Tisza István gr. karakterisztikus fejét említjük
meg. (1907.) E művek Beck jelenlegi javakorából valók. Ezekhez járul egyik
legújabb műve, a Mikes Kelemen emlékére mintázott plakett. (1909.). A
műnek ismét kompozíciója érdemel különös figyelmet. Az absztrakt művészi
probléma a következő volt: ülve író alak elhelyezése a körben a tér lehető
legnagyobb kihasználásával. A bemutatott ábra mutatja, mennyire sikerült
a probléma megoldása. Kissé meggörbülve ül a kuruc vitéz asztalánál; merész
rövidülésben bemutatott széles válla s az oldalán szerényen jelzett kard
elárúlják, hogy nemcsak a toll-, de a kard forgatás is a mestersége.
F'ejének tartása mintegy párhuzamos görbülő hátával s e két motívummal,
melyet a többi ellenkező irányú vonalak még jobban kiemelnek, végtelen
melankólia és egyszersmind nyugalom költözik a kompozícióba. E példák
eléggé jellemzik Beck sokoldalú, komoly művészetét. De Beck érdemeinek
méltánylásánál nem szabad felejtenünk, hogy ő volt az, aki plakettművészetünk
öröktűzét nem engedte kialudni. Amint láttuk, 1896 után Szárnovszky már
nem törődött a plakettel s ha ezidőtájt Beck nem szenteli magát jóformán
kizárólag e művészetnek, nagyon való színű, hogy esztendőkre estünk volna
vissza és kénytelenek lettünk volna ismét minden alkalommal Bécshez fordulni
segítségért. Hogy ez nem így történt, az Becken kívül egy másik nagy tehetségű
magyar szobrász érdeme: Telcs Edéé. Beck csendes, műtermébe zárkózó ember.
Munkásságának mégis megvolt a propagativ hatása is. De ideális segítő
társa volt ebben a mozgékony Telcs Ede, kiben a plakettművészet nemcsak
jeles művelőt, de ügyes, mozgékony apostolt is nyert. Telcs Ede 1872-ben
Baján született. 1887-ben Budapestre kerül, hol egyideig Vasadi Ferenc
szobrászati iskoláját látogatja. 1888-ban fölveszik a bécsi képzőművészeti
akadé miára, hol négy évig Hellmer, három évig Zumbusch vezetése mellett
tanul. Az akadémia elvégzése után szolgálja le egyéves önkéntesi esztendéjét,
majd egy évig Zala György műtermében, azután pedig önállóan dolgozik.
Telcs nem szentelte magát kezdettől fogva úgy a plakettnek, mint Beck.
Monumentális szobrásznak készült s amikor egy csomó monumentális és kisplasztikái
művel már megalapította hírnevét, akkor kezdett el plakett mintázással
is foglalkozni és méltán vívott ki magának e téren is közelismerést. Telcsnek
ez a tevékenysége 1903 tói datálódik. Ezidőponttól kezdve sűrűn találkozunk
a Telcs-plakettekkel. Ám ezt megelőzőleg is van Telcsnek néhány érdekes
munkája. így például 1896-ban, amely esztendő mint Szárnovszky és Beck
műveinek éve, a legnevezete sebb esztendő a magyar plakettművészet történetében,
megmintázza Benedikt Móric, majd a rákövetkező esztendőben Gruber József
dr. magyar származású bécsi orvosok mellképeit. Mindkettő teljes szigorúsággal,
biztos kézzel és erős reálizmussal megmintázott képmás és elárulja alkotójuk
hivatását. E két plakettnek különben érdekes története van. A betűket
ugyanis Staniek Eduárd bécsi származású érmész írta, ki később Frankfurtban
tanár lett. Staniek a Benedikt-plakettet saját neve alatt ki is állította
az ottani műcsarnokban, honnan azokat Telcs tiltakozására eltávolították.
A lapok ekkor hasábos cikkekben tá la lt á k a dolgot, mégis mindkét érem
Staniek neve alatt, mint osztrák munka szerepel és külföldi szakmunkák
is (pl. Chauffepié) mint ilyent említik. Telcs az 1896/97-es esztendőkben
még Járosy Lajos és neje arcképét mintázza meg, majd néhány esztendeig
csaknem kizárólag monumentális szobrászattal foglalkozik, míg 1903-ban
újult kedvvel nem fog ismét plakettek mintázáshoz. Művei kevés kivétellel
mind arckép-plakettek. Mindegyik elárulja a plakett technikájában való
teljes otthonos ságot ; amellett mindegyik műve egyenesen szoborszerű
benyomást tesz. A laposságra való törekvést nem tekinti feltétlen szükségnek.
Nem egyszer eljut hozzá, de ennek ked véért semmi fontosabbat fel nem
áldoz. Művein a monumentális szobrász kezét érezzük. Thaly Kálmán arcképénél
pl. az az érzésünk, hogy a művész először in idea a modell mell szobrát
készítette el s onnan mintázta ezt a karakterisztikus részletekben gazdag
profilt. Valósággal ez volt az eset az Andrássy-éremnél, hol a mintázás
alapján Zala György lovas Andrássy-szobra szolgált. De hogy átalakította
Telcs Andrássy fejét a saját céljaira. Itt már nem az impozáns megjelenésű
lovast látjuk, hanem az államférfit, kinek finom, száraz profiljából egész
intellektusa ránk sugárzik. A pszihologiai megfigyelést bekapcsolja a
szobrász birodalmába. Ott van pl. Popper Dávidnak, a gordonkaművésznek
arcképe. Mellképet nyújt a kiváló muzsikusról. Érdekes arcot látunk profilban;
a tekintet nem ránk esik, hanem a távolba mélyed; nyilván a gordonkájából
kicsalt hangokra figyel; igen, ott a gordonka nyele, mint erős, hangsúlyos
vonal, balkezében ; sem a cello további részeit nem kapjuk a képbe s a
kézből is, csak a kéz fejét látjuk; így maradnak el a kompozícióból a
mellékes részek és így terelődik figyelmünk a lényeges dolgokra. Kiváló
munkája Telcsnek Szoldatics Ferenc arcképe, melyet 1909-ben mintázott.
Egy istenfélelemben és művészetben eltöltött életű aggastyán tiszteletreméltó
fejét látjuk magunk előtt vertikális irányban, nyugodtan beállítva. E
vertikálist sok erővel ismétli meg az ötletesen megválasztott hosszúkás
forma, mely - ha szabad ismét zenei hasonlattal élni - az először megütött
hangot hatalmas akorddá bővíti ki. Amint láttuk, Telcs portraitista. De
sikerrel foglalkozott más témákkal is. Nem egyszer mély pszihikai hatásra
törekszik. Ha könnyebb, lágyabb hatást akar elérni, ez is sikerül neki,
igy.pl. 1909-ben készült leány-egyesületi érmében. E sokoldalú szorgalmas
munkás sága mellett Telcs azt szokta mondani, hogy ő tulajdonképen nem
„érmész“ ; érmészeti tanulmányokat nem végezett, nem tanult senkitől plakettet
készíteni, csak az élet vélet lenei hozták magukkal, hogy mégis ennyi
éremnek és plakettnek lett alkotója. Lehet, hogy úgy van. Mindenesetre
konstatálnunk kell még, hogy Telcsnek nem csak plaketteket köszönhetünk,
hanem plakett-művészeket is. A most tárgyalandó fiatal művészek az ő biz
tatására kezdtek a plakettel foglalkozni. E fiatalokra nagy hatással volt
mindig Beck kiforrott művészete is, azonban Telcs volt tulajdonképeni
mesterük, ő volt az, ki bizta tással, tanítással folyton ébren tartotta
ambíciójukat. * E művészek sorát Berán Lajos nyitja meg. Berán Lajos 1882-ben
született Budapesten. 1899-ben Telcs műtermébe kerül, honnan még azon
év októberében a bécsi képzőművészeti akadémiára jut, Hellmer tanár tanít
ványai közé. Itt három évet tölt. 1902-ben ismét Telcsnél, majd nemsokára
önállóan dol gozik. Első érmeit 1901-ben készíti. Döntő hatással volt
pályájára az Iparművészeti Tár sulatnak Trefort Ágost emlékére kiírt
plakettpályázata. E pályázaton résztvettek Beck Ö. Fülöp, Berán Lajos,
Gaal István és Szirmai Toni. A bíráló bizottság Gaal Istvánnak Ítélte
oda az első díjat, Beránnak a másodikat, egyszersmind e két művészt szűkebb
pályázatra szólította fel, melyen aztán Berán lett a győztes; így ő kapott
megbízást a kivitelre. Ez időtől fogva Berán kizárólag az érem- és plakett-művészetnek
szenteli magát. Évről- évre mind több és több munka kerül ki műterméből,
úgy hogy Beck és Telcs után ő a legtermékenyebb itthon élő éremművészeink
közt. Nagy szorgalmával hasonló lelkiismere tesség párosul. Ő is igyekszik
behatolni az érmészet tehnikai rejtelmeibe. Nem elégszik meg a kényelmes
redukáló eljárás által elérhető olcsó sikerekkel, hanem tanul acélt vésni,
fát és követ faragni, hogy érmeit anyagszerűen tudja készíteni. E részben
folytonos fej lődést állapíthatunk meg nála. A Trefort-plakettől (1904)
a Körösi Csorna Sándor-plakettig (1909) hosszú utat tett meg Berán. Ott
meglepően hatott a téma rutinos kezelése, a probléma könnyed megoldása,
itt azonban már értékesebb dolgot látunk: a művész egyéni ségének érvényesülését;
a fejet teljesen egyéni módon mintázza meg; talán akarattal mel lőzte
itt a lapos formákat, hogy ezek nélkül is éremnek érezzük művét; mintha
a véső vonalait látnok a fején; nyoma sincs a pasztózus elkentségnek,
melyre a gyenge művészt oly hamar elcsábítják a jó-rossz példák ; érmet
látunk magunk előtt, gyönyörködünk benne s nem jut eszünkbe, hogy egy
segítő-folyamatra, a redukció előtti mintázásra gondol junk vissza. Egyáltalában
bizonyos férfiasság jellemzi Berán munkáit, amihez hozzájárul az, hogy
műveinek hátsó lapjára szívesen helyez el egy-egy akt-tanulmányt, melyek
erőről és külö nösen a férfi-szépségben rejlő artisztikum helyes megfigyeléséről
tanúskodnak. Szépekés ügyesek Berán sport-érmei; jelenleg ismét tíz-féle
sport-érmen dolgozik, amelyek előreláthatólag nemcsak neki fognak népszerűséget
szerezni, hanem magának a plakett művészetnek is. Valóban itt is a legfőbb
ideje, hogy csodásán fellendült sportéletünk kövesse a francia példát
és amikor jutalmazni akar, számoljon avval, hogy egyik-másik athléta mégis
csak tud valamit a modern művészetről és restelkedve fogadhat el jutalmul
olyasmit, aminek egyáltalán semmi belső értéke sincs és csak egjr rossz
kor ízléstelen ségéről tesz tanúságot; mert rendszerint ilyenek sport-tiszteletdíjaink.
Ha e téren állapo taink megjavulnak, úgy ez jórészt Beránnak lesz köszönhető.
(Sport-érmeket mintáztak kívüle Beck Ö. Fülöp, Weinberger Antal és Maróti
Géza.) Berán különben most hosszabb külföldi útra indult, melynek célja,
hogy kedvenc művészetében tovább képezze magát. Telcs Edének további két
tanítványa Reményi József és Juhász Gyula. Mindkettőn meglátszik a mesterüktől
nyert egészséges útmutatás, mely azonban nem megy e fiatal művészek egyéniségének
rovására. Reményi arcképekkel ért el szép sikereket, 1909-ben pedig ő
készítette az Érem kedvelők Egyesülete „Kalotaszeg“-plakettjét. E nehéz
témának, melyet a festőiség és folklore szemüvegén át szoktunk nézni,
szobrászi megoldása meglepetést keltett; a plakett monumentálisán s amellett
magyarosan hat A monumentális vonásra nagy súlyt fektet Juhász Gyula is.
Ezt célozza pl. Szilágyi Dezső-plakettje, melyben kiváló jellemzést nyújt;
a lapos formák keresését itt úgy látszik jószántából hanyagolja el, de
azért nem válik brutálissá, bár a plakett nagy öntvényét jobbnak Ítéljük
redukciójánál. Húsipari kiállítási és balesetügyi kiállítási plakettjei
értelmes, szép kompozíciók. Ha nem is Telcs tanítványai közé, de a Telcs-csoporthoz
számíthatjuk még Murányi Gyulát, ki szintén sokáig dolgozott Telcs műtermében,
bár ha egyenesen tanítást a plakettre vonatkozólag nem is nyert Telcstől.
Murányi Gyula 1882-ben született. Szobrásznak készült kezdettől fogva
és finoman átérzett munkáival csakhamar elismertette tehetségét. A plakettel
csak nem régiben, 1906-ban kezdett foglalkozni szeretettel és odaadással.
Első munkája egy Heine-plakett volt, melyet arckép után mintázott. E műve
meglep avval, hogy mily bátran mellőzi Heine arckife- jezéséből azt a
ráerőszakolt édeskésséget, melytől a legkiválóbb Heine-mintázók sem tudtak
szabadulni. Majd élet után kezd mintázni és nagyszámú arckép-plakettet
alkot. Stilizációra és nyugalomra törekszik. Plakettjeinek térbeosztására
jellemző, hogy a plaketten a tulajdonképeni kompozíció számára rendszerint
keretet készít s a feliratot a kereten kívül helyezi el, ami által elkerüli
az esetleg nem kellőképen alkalmazott betűjegyek által okozott zavaró
hatást. Telcs Ede tanítványai közé tartozik még Kiss Aranka, ki szintén
mintázott néhány sikerült plakettet, viszont Beckhez közelállónak látjuk
öccsének, Fémes Beck Vilmosnak művészetét, ki a Műcsarnok 1910. évi tavaszi
kiállításán szerepelt először nyilvánosan. Beck Ö. Fiilöp művei: Anyám
arcképe, galvano. 1892. - Dr. Nékám Lajos, ezüst öntvény. 1894. Páris.
- Dr. Láng Nándor, bronz öntvény. 1894. Páris. - Caligula, kerek mintázat,
öntvény. 1894. Páris. - Basch Árpád, kerek mintázat (csak viasz). 1894.
Páris. - Constance, kerek öntvény. 1895. Páris. - Maria de Labadie arcképe,
öntvény. 1895. Páris. -• Susanne Coriot, öntvény. 1895. Páris. - Millenniumi
korona, veret. 1895. Páris. - Az ezredéves országos kiállítási nagy érem.
1895. - Az ezredéves országos kiállítás érme, közreműködők érme, veret.
1895. - Az ezredéves országos kiállítás érme, az érdem jutalmául. 1895.
Páris. - Pásztorjelenet, galvanoplasztika. 1896. - Hungária, öntvény,
Őfelsége tulajdonában. 1906. Frankfurt. - Tépelődés, öntvény. 1897. München.
- J. L. Windholz arcképe. 1898. München. - Dr. Kovács József, veret. 1898.
- Petőfi, tanul mány, gipsz. 1898. - Petőfi és Bem, tanulmány, gipsz.
1898. - Petőfi és Bem, papír- nyomás számára acélban vésve (kerek). 1908.
- Budapesti Korcsolyázó-Egylet érmei. 1898-99. (Veretek.) - A műkorcsolyázás
érme. - A gyorskorcsolyázás érme. - Baj noksági érem. - Buda és Pest,
öntvény. 1899. - Duna, öntvény. 1899. -- Duna, önt vény-kisebbítés, 1900-ban.
- Aratás, öntvény. 1899. - Juhász, öntvény. 1899. - Az Országos Gazdasági
Egyesület emblémái. 1899. - Gyermekfej, öntvény. 1899. - Az Országos Gazdasági
Egyesület plakettje, veret. 1900. - Férfi arckép, öntvény. 1899. - Irgalmasság,
öntvény, 1900, a kisebbítés, 1902-ben. - Margit, öntvény. 1900. South-
Kensington múzeum túl. -- Beatrix, öntvény. 1900. - Szent Erzsébet, öntvény.
1900. - Móric bátyám arcképe, öntvény. 1900. - Dr. Korányi Frigyes, veret.
1901. - János bácsi, öntvény. 1901. - Busbach Péter, öntvény és veret.
1901. - Samassa József, veret. - Magyar Nemzeti Múzeum emlékplakettjének
redukció alá nem került terve, önt vény. - Széchenyi Ferenc, tanulmány,
öntvény. 1902. - Madarassy Beck Nándor báró, öntvény. 1902. -- Spiegl
János, öntvény. 1902. -• Kornfeld Zsigmond, öntvény. 1902. - Leányfej,
öntvény. 1903. - Tanulmány, öntvény. 1903. - Öreg ember, öntvény. 1903.
- Elek Artur arcképe, öntvény. 1903. - Egy munkás élet allegóriája, öntvény.
1903. - Mihály bácsi, öntvény. 1903. - Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület
plakettje, veret. - Sz. Erzsébet, öntvény. 1903. - A Photo-Klub plakettje,
veret. 1903. - Tanul mány a Petőfi-plaketthez, öntvény. 1903. - Gámán
Zsigmondnak, dekorativ plakett, önt vény. 1903. - Tanulmány a Rákóczi-plaketthez,
öntvény. 1904. - Rákóczi Ferenc, öntvény. 1904. - És megyünk az életen
keresztül, öntvény. 1904. - Az élet végén, öntvény. 1904. - Endrei S.-né
arcképe, öntvény. 1904. - H. úrnő, öntvény. 1904. - Cserháti Jenő, öntvény.
1904. - A kereskedelemügyi magyar királyi Miniszter iparművészeti érme,
veret. 1904. - Az Evezős Egyletek Országos Szövetségének plakettje, veret.
1904. - Kis leány, öntvény. 1904. - A Photo-Klub plakettje, veret. 1905.
- Balassa János- tanulmány, öntvény. 1905. - Balassa János, veret. 1905.
- Rákóczi Ferenc, veret, 1905. - Petőfi Sándor, veret. 1905. - Anyó, öntvény.
1905. - Gyulai Pál jubileumára készült plakett, veret. 1905. - Kössler
János, plakett, öntvény és veret. 1906. - Ili baba, önt vény. 1906. -
Fellner Henrik, öntvény. 1907. - Weisz Fülöp, öntvény. 1907. - A vas-
és fémipari kiállítás érme, veret. 1906. - Jónás H. úr és úrnő arcképei,
öntvények. 1907. - Tisza István gróf (I. minta, signatura nélkül), öntvény.
1908. - Tisza István gróf, veret. 1908. - Zsolnay Miklós, veret. 1908.
Manci, Lonci, Sándor és Laci, négyes gyer mekarckép, öntvény. 1908. -
A Mikes Kelemen-érem első mintája után készült próba veret. 1908. - Mikes
Kelemen, veret. 1908.- Samassa József, veret. 1908. - Matleko- vics Sándor,
veret. 1908. - Ráth György, veret. 1909. - Liszt Ferenc, öntvény. 1909.
Telcs Ede művei: Benedikt Móric, veret. 1896. - Járosy Lajos, öntvény.
1896. - Gruber József dr., veret. 1897. - Járosy Lajosné, öntvény. 1897.
- Thaly Kálmán, veret. 1903. - Cahn-Lorie Ida, öntvény. - Karap Ferenc,
öntvény. - Germain Louise, öntvény, 1903. - Sonnenthal Adolf, veret. -
A művész anyja, öntvény. -• Eppstein Jehudo, öntvény. - Lukács Antal,
veret. 1903. - Thaly Kálmán, veret. 1904. - Fáik Miksa és neje, sz. Schindler
Klementina, öntvény. 1904. - A börtönügyi kongresszus plakettje, veret.
1905. - Marczali Henrik, öntvény. 1905. - Gyermekarckép. 1906. - Lenkei
Henrik, öntvény. 1906. - Puccini Giacomo, veret. 1906. - Popper Dávid,
veret. 1906. - Kossuth Ferenc és Szterényi József, veret. (Hátlapja Berán
Lajostól.) - Anya ság, veret. 1906. - Gozsdu Elek, öntvény. - Andrássy
Gyula gr., veret. 1906. (Hátlapja Zala Györgytől.) - Görgey Arthur. 1907.
- Politzer Ádám, veret. 1907. - A Magyar Numizmatikai Társulat körmöczbányai
kirándulásának érme, veret. 1908. - A Tőzsde palota érme, veret. 1908.
- Leány-egyesületi érem. 1909. - Reiszmann Mór, veret. 1909. - Szoldatics
Ferenc, veret. 1909. - Beöthy Zsolt, veret. 1909. - Fayer László, veret.
1909. - Görgey Artur, gipsz. 1909. - A közoktatásügyi miniszter érme vidéki
kiállításokon kitüntetett művészek részére, veret. 1909. Berán Lajos művei:
Férfi tanulmányfej, nagyobbméretű öntvény, 1899. - Raics Leopoldina, öntvény.
1901. - Berán Vilma, öntvény. 1901. - Berán Nándor, nagyobbméretű öntvény.
1902. - Berán József, öntvény. 1902. - Vedrődi István rajztanár, öntvény,
1902.- Trefort Ágoston, öntvény. 1903. - Berán József, öntvény. 1903.
- Hofer Károly fő igazgató, nagyobbméretű öntvény. 1904. - Trefort Ágoston,
kétoldalú emlékplakett, veret. 1904. - A művész neje, öntvény. 1904. -
Gyermektanulmányfej, öntvény. 1904. - Crettier Ferenc és Gecső Ilona,
öntvény. 1904 - A Ferencvárosi Tornaklub kétoldalú díjplakettje, veret.
1905. - Schanzer Béla, Margit, Pali és Médi, négyes arckép, plakett, öntvény.
1905. - Zechmeister Károly győri polgármester 25 éves jubileumának kétoldalú
arcképes plakettje, öntvény. 1905. - Aranylakodalmi emlékplakett, egyoldalú
veret. 1906. - Dr. Kovács Jenő és Knuth Emilia páros arcképe, öntvény.
1906. - Semmelweis J. F. emlékplakett, kétoldalú, veret. 1906. - Építési
Rajzolók Egyesületének díjplakettje, veret. 1906. - Révész Artur, öntvény.
1906. - Stricker úrnő, kerek öntvény. 1906. - Az orsz. vas- és fémipari
kiállítás plakettjének hátlapja, veret. 1906. (Előlapja Telcs Edétől.)
- Aczél Katica, kerek öntvény. 1906. - Benkő János főhadnagy, öntvény.
1906. - A technikus bál jelvénye, veret. 1907. - Pécsi kiállítási jelvény,
veret. 1907. - Kléh István arcképes plakettje, öntvény. 1907. - Dr. Véghely
Aladár, öntvény. 1907. - Thaly Kálmán emlékérme, veret. 1907. - Czigler
Győző, kétoldalú arcképes plakett, a Magyar Mérnök- és Építő-Egylet Czigler-díja,
veret. 1908. - A művész neje, kerek öntvény. 1908. - A kereskedelemügyi
miniszter iparműveszeti érme, veret. 1908. - Hültl József bányaigazgató,
veret, 1908. - Dr. Hültl Hümér, dr. Kosénak Miksa, dr. Paunz Sándor hármas
arcképe, veret, plakett. 1908. - Az I. honvédgyalogezred jubileumi plakettje,
veret. 1908. - Killer Jolán rajztanárnő, kerek öntvény. 1909. - „Lóusztatás“,
az E. K. E. pályázata, gipszöntvény. 1909. - A nemzetközi tejgazdasági
kiállítás egyoldalú díjplakettje, veret. 1909. - Fadrusz-tanulmány, gipsz.
- Fadrusz János emlékérme, veret. 1909. - Ram- pacher Irma, öntvény. -
Dr. Sarbó Arthur gyermekei, páros arckép, öntvény. 1909. - A Magyar Úszó-Szövetség
díjérme, veret. 1909. - Körösi Csorna Sándor, érem, veret. 1909. - A Magyar
Építőművészek Szövetségének díjérme, veret. 1909. - Dr. Herczel Manó jubileumi
plakettje, veret. 1909. Reményi József müvei: Dr. Berger Ignác, öntvény.
- Dr. Beck Károly, gipsz. - Édes anyám, gipsz. - Dr. Kertész József és
neje, öntvény. - Édes atyám, gipsz. - Erdődi Mihály, gipsz. - Gyömrői
M. Manó, veret. - „Kalotaszeg“, veret. - Dr. Telbisz Károly, öntvény.
- Felszabadítás, öntvény. - Öreg emberfej, gipsz. - Lehoczky Ede és mamája,
veret. Juhász Gyula müvei : A húsipari kiállítás plakettje, veret. 1907.
- Szilágyi Dezső, veret. 1908. - A balesetügyi kiállítás érme, veret.
1909. - Dr. Schönherr Gyula, 1909. Murányi Gyula müvei: Heine, öntvény.
1906. - Beer S.-né, öntvény. 1906. - Zichy Mihály, öntvény. 1907. - Nemzetközi
sütőipari kiállítás, veret. 1907. - Kerpel Pali, önt vény. 1907. - K.
Zs.-né, öntvény. 1907. - Anyám, öntvény. 1908. - Dr. Kövesi J., öntvény.
1908. - Pintér József, veret. 1908. - Fodor István, öntvény. 1908. - Beer
Bertalanná, öntvény. 1908. - Gerber J.-né, öntvény. 1908. - Bohoumil Pára,
öntvény. 1908. - László Henrik, öntvény. 1908. - Dr. Engel Károly, öntvény.
1908. - Dr. Szun S.-né, öntvény. 1908. - Nezsil Renci, gipsz. 1908. -
Balog Lajos, öntvény. 1908. - Stella, kutya tanulmány élet után, öntvény,
1908. - Kató, öntvény, 1909. - Báró Fejérváry Géza, veret. 1909. - Vámbéry
Ármin, veret. 1909. -- Dr. Frigyesi József, öntvény. 1909. - Meller M.-né,
öntvény. 1909. - Beethoven, öntvén}'. 1909. - Haydn, öntvény. 1909. -
Törley József, veret. 1909.- Tanulmányfej, öntvény. 1910. -- Mikszáth
Kálmán, öntvény. 1910. - Ferrer, veret. 1910. Fémes Beck Vilmos müvei:
Emlékplakett, 1910. - Gyermekarckép, 1910.
A jelen.
(A plakett elterjed. - Szirmai Antal. - Weinberger Antal.
- Szentgyörgyi István. - Moiret Ödön. - Vágó Dezső. - Gaál István. - Csillag
István. - Csiszár János. - Vendégszereplések a plakettművészetben.*) Amint
az előző fejezetben láttuk, a modern magyar plakettművészet megalapozása
a XIX. század utolsó öt esztendejében befejezést nyert. A plakettnek megvoltak
a művelői és megvolt a közönsége. Most már szobrászaink, azok is, kik
nem tartották magukat plakettőröknek, szívesen kalandoznak el az immár
tetszetős plakettművészet irányában, a fiatal nemzedék pedig nagy kedvteléssel
kapcsol be első tanulmányaiba plakett-stu- diumokat. A közállapotaink
fellendülése óta működő első szobrász-generáció tagjai közül, Strobl Alajos
(sz. 1856) is mintáz plaketteket; művei közül csak sok finomsággal készült
Hausz- mann-érmét ismerem, melynek hátlapját Maróti Géza mintázta és Ormódi
Zsigmondnak 1908-ban készült portraitját. Zala György (sz. 1858-ban) nevét
viseli egy jelentéktelen kis érem, mely 1901-ben a cseklészi jótékonysági
ünnep alkalmára veretett. 1906-ban ő készíti Andrássy-szobra leleplezése
alkalmára vert érem sikerült hátlapját; 1907-ből két arckép van nevével
jelezve ; 1910-ben pedig ismét plakettet mintáz Kautz Gyula tisztelőinek
megbízásából. A jeles szobrász e művét, bár műterméből elsőrendű plakettőrök
kerültek ki, nem tartjuk sikerült nek, sőt inkább például állítanók annak,
hogy a plakettművészet speciális stúdiumot igényel. Róna Józseftől (sz.
1861-ben) is ismerünk egy plakettet: Gánsbacher József arcképét. Külföldön
járó művészeinkre a francia példa nem téveszti el hatását. így a most
említett egyes jelenségek mellé ellentétképen állítsuk ide a legtermékenyebb
magyar plakett őrt, Szirmai Antait. Szirmai Antal (Tóni) 1871-ben született
Budapesten. Öt évig tanult a budapesti iparművészeti iskolában, majd két-két
évig Münchenben Ebedének, Rómában Kopfnak, Párisban Barriasnak tanítványa
volt. 1892 óta Párisban él, hazájával azonban állandó összeköttetést tart
fenn, kiállításainkon és pályázatainkon részt vesz. 1900 óta kizárólag
érmek és plakettek készítésével foglalkozik, még pedig óriási termékenységgel.
(Jegyzé künk 193 munkáját sorolja fel). Eklektikus s a francia plakettőrök
modorához simuló iránya, valamint nagy agilitása számos külföldi megrendelést
szerzett számára, de nagy számmal vannak magyar vonatkozású munkái, arcképei,
kiállítási és egyéb alkalmi érmei is. Plakettművészeink közül külföldön
él Weinberger Antal is. Weinberger 1879-ben született Resicán katholikus
szülőktől. Kecskeméten járt iskolába, de sok időt töltött Aninán, hol
az osztrák-magyar államvasuttársaság ipartelepének mintázó és cízeláló
műterme tel jesen lekötötte érdeklődését.. Szülei felismervén tehetségét
és hajlandóságát a mintázáshoz, a turnaui iparművészeti iskolába küldték,
honnan a bécsi képzőművészeti akadémiára kerül. Itt az éremszobrászatnak
szenteli magát és 1904-ben megnyeri a Gundel-dijat. Azóta állandóan Bécsben
él ugyan, az összeköttetést azonban fenntartja hazájával, készít magyar
vonatkozású érmeket és kiállításainkon résztvesz; nincs okunk tehát, hogy
ne számítsuk magyar művészeink közé. Munkálkodását szorgalom és rutin
jellemzik, melyekhez a kom ponálás iránti érzék járul; ezek teszik érthetővé
a számos megrendelést és a sikereket, melyekben része volt. Külföldi tanulmányok
után egyszerre mint kész művészek jelentek meg közöttünk Szentgyörgyi
István és Moiret Ödön. Mindkettő tulajdonképen a nagyméretű szobrászattal
foglalkozik, ám plakettjeik is igen figyelemre méltó alkotások s e téren
még sokat várunk tőlük. Szentgyörgyi István a torontálmegyei Bégaszentgyörgyön
született, hol apja, Schreiner István jelenleg is cipészmester. Szegeden
elvégezte az állami fa- és fémipari szakiskolát, majd külföldre ment,
hol mint fa-szobrász és kőszobrász alaposan megismerkedett a szobrász
anyagával. így Telcszíván magát praktikus ismeretekkel, visszajön Budapestre,
hol az iparművészeti iskolát végzi el, végül Bruxellesbe megy, hol az
akadémián befejezi művészi kiképzését. A magyar közönség már mint kész
művésszel ismerkedett meg vele az 1908. évi téli tárlaton, ahol több monumentális
szoborral és hét plakettel szerepelt. Megelőzőleg állított már ki plaketteket
1906-ban Genfben, 1907-ben Párisban és Bruxel- lesben. Mint plakettőr
igyekszik a plasztikai hatásnál maradni. Kerüli a festői hatást, a minden
áron való ötletességet, az esetlegességet. Egyszerű és lelkiismeretes
marad, amit az anyagnak alapos ismerete megkönnyit neki. Moiret Ödön 1883-ban
született Budapesten. Művészeti tanulmányait a budapesti mintarajziskolában
kezdte meg, majd a bécsi akadémián folytatta. Innen Bruxellesbe, végül
Bécsbe került, hol jelenleg mint a Hellmer-féle mesteriskola növendéke
dolgozik. Plakettekkel 1904 óta foglalkozik. Kár, hogy sok munkája csak
vázlatban van meg s így a közönségnek hozzáférhetetlen. Sikerült alkotása
az a Szent György-érem, melyet a Szent György-Céh, Magyar Amatőrök és
Gyűjtők Egyesülete megbízásából 1910-ben mintázott. Érdekes művészi egyéniség
Vágó Dezső. 1882-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányainak
befejezése után az iparművészeti iskola növendéke lett, hol Lóránt! Antal
volt a tanárja. Nagy hatással volt rá Walter Crane itteni látogatása s
a modern angol iparművészet bemutatkozása. Odaadással kezd foglalkozni
a zománcművészettel, különösen a domborművű zománccal, amelynek egy speciális
készítési módjára szabadalmat is nyer. 1902-ben Párisba megy, hol iparművészeti
dolgok tervezésével és mintázásával foglalkozik és sikerrel vesz részt
pályázatokon Budapesten, Londonban és Párisban. 1906- 1907;ben, megkapja
Budapest főváros Ferenc-József alapítványának iparművészeti díjat és az
École des Beaux Arts-ban Thomas tanítványa lesz. Ez időben már mind szorgalmasabban
fog lalkozik plakett-studiumokkal, 1907-ben a párisi Szalonban tíz plakettet
állít ki, majd Budapestre jővén sikerrel vesz részt a Ráth György-plakettpályázaton.
Hosszabb olasz- országi tanulmányút után most ismét Budapesten dolgozik.
Műveiben, melyek csaknem kivétel nélkül arckép-plakettek, sok az egyéniség
és eredetiség. Nem híve a redukciónak; ezt, mint fölösleges gátat a művész
és a műélvező közt, mellőzendőnek tartja és csupán csak öntés alá mintáz
plaketteket. Őszinteségre, egyszerűségre, zártságra törekszik, de nem
híve a plakettlapra összeszorított szobrász-monumentalitásnak; inkább
kissé a festőiesség felé hajlik, amelynek túlzásaitól mindazonáltal mentes
marad. Szóval Vágó nem riad vissza a legnehezebb problémáktól és még értékes
jövőt sejtet előttünk. Csak jó híreket várunk egy jelenleg Münchenben
élő fiatal magyar szobrászunkról, Gaál Istvánról (sz. 1883.), kiről már
tettünk említést annak kapcsán, hogy a Trefort-érem első pályázatán ő
nyerte meg az első díjat. E művén kívül egy Dante-fejét és egy gyer mekportréját
ismerem. Gaálban sok kvalitás szunnyad, melyek, ha rendszeres munkának
szentelheti magát, napvilágra fognak jönni. Fiatal művészeink egyik legszorgalmasabbika
Csillag István, ki újabban kizárólag a plakettnek szenteli magát. Csillag
1881-ben született. Budapesten és Németországban, majd itthon folytatott
szobrászi tanulmányokat. Plakettjeiben, melyeket 1896 óta készít, igyekszik
a tért nagy formákkal lehetőleg teljesen kitölteni. Tóth Béla plakettje
kitünően sikerült en-face plakett. Újabb munkái közül Lóczy Lajos karakterisztikus
arcképét emeljük ki. Bezárhatjuk a sort Zsákodi Csiszár Jánossal, ki 1883-ban
született. Nagy lelkese déssel lépett a szobrászi pályára s e szakbeli
tanulmányainak befejezése végett sokat idő zött külföldön. Igen szorgalmas
művész, ki az utóbbi években sikerrel működik a plakett művészet terén,
amelyen való első kísérletei egészen 1897-ig visszanyúlnak. * Ezekben
végeztünk azokkal a fiatal művészeinkkel, kiknek egyrésze hivatásos pla
kettőr, másik része, ha csak mellékesen is, de mégis munkáinak már egy-egy
sorozatával kér helyet a plakettőrök között. Hátra van még, hogy azokról
a művészekről szóljunk, kik csak egyszer-másszor foglalkoztak egy-egy
plakett vagy érem megmintázásával. Ter mészetesen egyáltalában nem tartjuk
kizártnak, hogy e művészek is még kedvet kapnak a plakett fokozott műveléséhez.
így várhatjuk ezt Bethlen Gyulától, ki már 1904-ben mintázott érmet és
Istók Jánostól, kinek 1909-ből ismerjük két igen sikerült érmét. Mellékesen
foglalkozott az éremmel Maróti Géza is, kinek szintén vannak sikerült
művei. Az ő tanítványa - vájjon a plakettmin tázásban is az-e, nem tudom
- Göröntsér László, kitől 1909-ből bírunk egy kiválóan sikerült, sok egyéniséget
eláruló plakettet. (Isa pur és chomuv vogmuc). Nincs eredetiség híján
Mester Jenő; Újházi plakettje azonban nyilván csak egy humorisztikus ötlet
meg testesítése. Körmöczbányán, mint vésnök működik Hvrtay Lajos, ki
- szintúgy, mint kar társai - mint érmész, Bécsben nevelkedett; mesterei
Tautenhayn és Scharff voltak; tudomásom szerint öt medáliát mintázott.
Néhány plakettet s a plakettművészettel rokon művet mintázott Veres Zoltánná
sz. Kozma Erzsébet (sz. 1879; a szobrászattal 1893 óta foglalkozik) és
egy-két munkát ismerünk Horváth Gézától, Kis Józseftől, Vas Viktortól,
Mikola Ferencztől, Gémes Gindert Pétertől, Liipola Irjőtől, ifj. Vastagli
Györgytől. Most már inkább irodalmi téren működik Antal Sándor, kinek
Michelangelo plakettje ügyes szobrász kezére vall Végül, mint szor galmas
dilettánst Szödy Szilárdot kell megemlítenünk. Strobl Alajos művei: Hauszmann
Alajos, veret. 1905. (Hátlapja Marótitól.) - Ormódi Zsigmond, öntvény.
1908. Zala György művei: A cseklészi jótékonysági ünnepély érme, veret.
1901. (?) - Az Andrássy-szobor leleplezési emlékérmének hátlapja, veret
1906. - Dr. Alapi Henrik anyja, galvanoplasztika. 1907. - Gyenes László,
öntvény. 1907. - Kautz Gyula, önt vény. 1910. Róna József m űve: Gänsbacher
József, öntvény. Szirmai Antal müvei: A következő államoknak a párisi
nemzetközi 1900. évi kiál lításon való részvétele emlékére készült veretek:
Dánia, Spanyolország, Portugália, Luxem burg, Görögország, Szerbia, Bulgária,
Törökország, Románia, Svédország, Norvégia, Perzsia. - Danilo montenegrói
trónörökös házassági érme, veret. 1901. - Lahováry generális romániai
külügyminiszter érme, veret. 1907. - Dr. A. Kuyper hollandi miniszterelnök
érme, veret. 1904. - Miss Edith Austin érme, veret. 1904. - A nemzetközi
tuberkuló zis-konferencia Kopenhágában, veret. 1904. - A francia mentők
egyesületének érme, veret. 1904. - VII. Edwárd és Viktor Emánuel királyok
entrevue-érme, veret. 1904. - Oszkár svéd király jubileumi érme, veret.
1905. - I. Károly román és György görög királyok entrevue-érme, Abbázia.
1905. - E. Mongeot plakettje. 1904. - Nemzetközi koloniális intézet érme,
Bruxelles, veret. 1907. - É. Stefanescu jubileumi plakettje, veret. 1904.
- A párisi belga kereskedelmi kamara jubileumi érme, veret. 1905. - Concours
hippique deSpaa; öt éven keresztül minden alkalommal újabb tervezető veretek.
1905, 1906, 1907, 1908, 1909. - XIII. Alfonso spanyol király látogatása
Lissabonban, érem, veret. 1903.- II. Carlos portugál király látogatása
Madridban. 1904. - Az osztendei királyi színház ünnepélyes felavatása,
érem, veret. 1905. - Viribus Unitis, Ő Felsége 75. születésnapjára készült
plakett, veret. 1905. - Gr. Trindafil érme, veret. 1907. - Congrés d’expansion
mondiale, veret. 1905. - Az upsalai egyetem jubileumi érme, 1907. - Miklós
monte negrói herceg megnyitja az első parlamentet Cettinjében, érem,
veret. 1905. - Nemzet közi antialkoholista kongresszus Stockholmban,
érem, veret. 1907. - György görög király látogatása Windsorban az angol
udvarnál, plakett. 1906. - Durand k. a., veret. 1905. - Therese Roger
k. a., veret. 1903. - A nemzetközi orvoskongresszus érme, Lissabon. 1906.
- Az angol és olasz királyok entrevueja Gaetában. 1907. -- I. Károly román
király 50 éves katonai jubileumi plakettje, veret. 1907. - Sigmaringen
és Sinaia (román királyi kastélyok) érem, veret. 1906. - A nemzetközi
interparlamentáris konferencia pla kettje, London, veret. 1906. - A következő
államok emlékplakettje a hágai béke-konfe rencián való részvétel emlékére,
veretek. 1907. Németország, Egyesült-Államok, Belgium, Bolivia, Brazilja,
Bulgária, Chili, Kina, Kolumbia, Cuba, Dánia, San Domingo, Ecuador, Spanyolország,
Franciaország, Anglia, Görögország, Guatemala, Haiti, Itália, Japán, Luxem
burg, Mexiko, Montenegro, Nicaragua, Norvégia, Panama, Paraguay, Németalföld,
Peru, Perzsia, Portugália, Románia, Oroszország, Szalvador, Szerbia, Sziám,
Svédország, Svájc, Törökország, Uruguay, Venezuela. - A vidini csata emlékplakettje,
veret. - B. de Oliva érme, veret. 1906. -- Madame Renaud érme, veret.
- 1906. - M. G. I. Laho váry érme, veret. 1906. - Az északi sark kutatóinak
kongresszusa Bruxellesben, érem, veret. 1906. - Az aberdeeni egyetem jubileumi
plakettje, veret. 1906. - Conférence Internat, contre le Regime des Spiritueux
en Afrique á Bruxelles, érem, veret. 1906. - A hágai nemzetközi tuberkulózis-elleni
kongresszus érme, veret. 1906. - A római nem zetközi földmívelésügyi
intézet zárkőünnepély-plakettje, veret. 1907. - A német uralkodók látogatása
Ő Felségénél Schönbrunnban, plakett, veret. 1908. - Románia egyesülésének
emlékplakettje, veret. 1909. - I. Péter szerb király koronázási plakettje,
veret. 1909. - I. Károly román király, mint a német hadsereg tábornagya,
plakett. 1909. - A következő államok emlékplakettjei az 1909.-iki orvoskongresszusról,
veretek: Franciaország, Szerbia, Bulgária, Anglia, Hollandia, Belgium,
Portugália, Japán, Olaszország, Oroszország, Nor végia. - A következő
államok emlékplakettjei az 1909-ben Párisban az automobil közlekedés
rendezésére összeült nemzetközi diplomáciai konferencia emlékére: Franciaország,
Németország, Anglia, Belgium, Románia, Szerbia, Montenegro, Itália, Svédország,
Norvégia, Dánia, Magyarország, Ausztria, Spanyolország, Portugália, Görögország
(veretek). - L. Bar- thou plakettje, veret. 1909. - A Spaa városában tartott
repülőgépverseny plakettje, veret. 4909. - Miss Lillian Russel plakettje.
1909. - Az orosz cár látogatása Racconigiben, érem, veret. 1909. - Montenegrói
herceg 50 éves uralkodói jubileum-érme, veret. 1909. - Montekarlo plakettje,
veret. 1910. - A román király mint német dragonyos, plakett. 1909. - Az
első luxusvonat Róma és Nizza között, plakett, veret. 1907. - Földinívelési
kiállítás Hágában, plakett, veret. 1907. - Entrevue az olasz és sziámi
király között Messinában, plakett, veret. 1907. -- Sleeping Sickness Conference
London, érem, veret. 1907. - A nemzetközi szállodás-kongresszus Rómában,
érem, veret. 1907 (2 nagyság). - I. Károly román király látogatása Péterváron,
plakett 1908. - Anglia és Portugália keres kedelmi szerződése, plakett.
1908. - A hármas szövetség 25 éves jubileumi plakettje, veret. 1908. -
A bolgár király 20 éves jubileumi plakettje, veret, 1908. - Hasden román
költő plakettje. 1908. - A VI. nemzetközi tuberkulózis-elleni kongresszus
plakettje, Bécs, veret. 1908. - Az osztrák-magyar hajóraj látogatása Barcellonában,
érem. 1908. - Nemzetközi útkongresszus plakettje, Páris, veret. 1908.
- A római nemzetközi földmívelés- ügyi intézet felavatása, plakett, veret.
1908. - Cannes város érme, veret. 1908. - Chula- longkorn sziámi király
jubileumi plakettje, veret. 1909. - Carmen Sylva román királyné plakettje.
- Take Jonescu román demokrata pártvezér érme, veret. 1909. - Spaa város
ünnepélyeinek érme, veret. 1908. - Ugyanaz más kompozícióban. - A művész
arcképe két nagyságban, veret. 1901. - Ch. W. Bulpett érme, veret. 1902.
- P. Delyami érme, veret. 1902. - Madame Jeanne Müller portrait-érme,
veret. 1992. - Le Chevallier Colo- nell d’Ersel kettős profil-plakettje
két nagyságban. 1902. - Madamoiselle Jeanne d’Ersel érme, veret. 1902.
- M. et Madame d’Ersel kettős profil-plakettje, veret. 1902. - M. C. Alessandrescu
plakettje, veret. 1908. - D. Ollanescu plakettje, veret. 1901. - Ugyan
annak ezüstlakodalmi plakettje. -- M. et Madame Olannescu, veret. 1902.
- G. Marquet érme, veret. 1901. - Schönberger M. jubileumi plakettje,
veret. 1902. - IX. Christian dán király jubiláris érme, veret két nagyságban.
1902. - Ugyanaz, jubiláris plakett. 1903. - XIII. Alfonso spanyol király
koronázási plakettje, veret. 1902. - Ugyanaz, érem, veret. 1902. - Mademoiselle
Jeanne Dupont érme négy nagyságban, veret. 1902. - Munir pasa török nagykövet
érme, veret. 1903. - Görög királyi katonai érem, veret. 1905. - Berta
Fischer plakettje, veret. 1906. - E. Allard érme, plakett. 1910. - Lipót
hohenzollerni herceg plakettje, veret. 1910. Weinberger Antal müvei: Schiller
Frigyes, pályadíj-nyertes érem, veret. 1905. - Ferdinand von Saaz, veret.
1906. - Gráczi jubileumi kiállítási érem, vérér. 1908. - Kremsi jubileumi
kiállítási érem, veret. 1908. - Bécsi dohánykiállítási érem, veret. 1908.
- Radeczky tábornagy, veret. 1908. - Schwind, Führich és Steinle festők,
öntvény. 1908. - Petőfi Sándor, veret. 1908. - Téli sport, vert plakett.
1908. - Téli sport, vert érem. 1908. - Szent Hubert, veret. 1908. (Két
nagyság.) - Keringő, veret. 1908. - Madonna, veret. 1908. -- Szent Antal,
veret. 1908. - Szent Teréz, veret. 1908. Szent Ferenc, veret. 1908. 1-
Krisztus, veret. 1908. - I. Ferenc József, veret. - Úszó sport-érem,
veret. - Engl S., veret. - Orth Th., veret. - Automobil-sport, veret.
- Ausztria, veret. - Eskü, öntvény. - Kempf von Hartenkampf, veret. 1909.
- Blasel K. bécsi komikus jubileumi érme, veret. 1909. - Troppaui kiállítási
érem, veret. 1909. - Amster B., veret. 1909. - Lueger K., veret 1909.
- Minerva, veret 1909. - Hock- Ofner, veret. 1909. - Emlékérem az aradi
Kossuth Lajos-szobor leleplezésére. 1909. - Don Quichotte, veret. 1909.
- Prosit, veret. 1910. - Linzer Handwerker-Ausstellung, veret. - Voisthaler
Hütte, veret. - A művész szülei. - Á Liszt-család, galvano. - Károly Ferenc
József, veret. 1909. Szentgyörgyi István művei: Hecht Adolfné, öntvény.
1905. - Pinkert Zsigmond, öntvény. 1905. - Hlotha István, öntvény. 1906.
- Férfi-arckép, öntvény. 1906. - Férfi-arckép, öntvény. 1906. - Siegel
Kurt, öntvény, 1906. - Női arckép, öntvény. 1907. - Orsó Irén, öntvény.
1907. - Kaufmann Istvánné, öntvény. 1907. - Szentgyörgyi Ignácné, öntvény,
1908. - Női arckép, öntvény. 1908. - Női arckép, öntvény. 1908.- Siegel
kisasszony, öntvény. 1908. - Férfi-arckép, öntvény 1908. Moiret Ödön művei:
Madame A. Bruyére, öntvény, 1904. - M. N. Guggenheim, öntvény. 1904. -
A rézkígyó, vázlat. 1905. - Doctrina Omnia Natura Vincit. Pályaterv. 1905.
Az Academie des Beaux pályázatán második díj (deuxiéme prix avec grand
distinction) nyertese. - Barca Sándorné, öntvény. 1906. - Zene, vázlat.
1906. - Iparművészet, öntvény. 1907. - Beteg leány, öntvény. 1907. - Moiret
Irma, öntvény. 1908. - Moiret F. Ödönné, öntvény. 1908. - Nyugalom, öntvény.
1908. - Özv. Barca A.-né, öntvény. 1909. - Barca Gyuláné, öntvény. 1909.
- Foot-ball, vázlat. 1909. - Jó szelek, vázlat. 1909. - Lovasnő, vázlat.
1909. - A tavasznak, vázlat. 1909. - Elesett hős, vázlat 1909. -• Női
arckép, öntvény. 1909. ¦- A művész nejének arcképe, öntvény. 1909. - Léda,
öntvény. 1910. - Szent György, öntvény. Vágó Dezső müvei (öntvények):
Morfin Amadé. 1907. - Zádor István. 1907. •- A művész arcképe. 1907. -
Popovitsné. 1907. - .Freund Miksáné. 1907. - A művész nejének arcképe.
(Két minta.) 1907. - Herzfeld Frigyes. 1907. - Herzfeld Frigyesné. 1907.
- Geiger Jenő és neje. 1908. - Keler Ferencné. 1909. - Fodor Janka. 1909.
- Dr. Bánóczy József. 1909. - Alexander Bernát dr. 1910. - A művész nejének
arcképe. 1910. - Március. 1910. - Klasszikus tanulmány. 1910. Gaál István
művei: Pályaterv az iparművészeti társulat Trefort-plakett pályázatára,
1904. - Pályaterv a m. kir. kereskedelemügyi miniszter iparművészeti érempályázatára.
- Carolus Herramhof, öntvény. 1906. - Anyám, öntvény. 1906. - Havas Miksa,
öntvény. 1906. - Nemes József, öntvény. 1906. - Húgom, öntvény. 1907,
- Forró Erzsiké és Magda, öntvény. 1908. - Liszt, öntvény. 1909. - Zene,
öntvény. 1909. - Munka, öntvény. -- 1909. Kurth Nyl, öntvény. 1909. -
Seibold Max, öntvény. 1909. - Dela- grange hegedűművész, öntvény. 1909.
- Kislány-arckép, öntvény. - Dante, öntvény. 1909. Csillag István művei:
Kaszás Ernő, öntvény. 1906. - Mátyás király, öntvény. 1906. - Dante, öntvény.
1906..- Férfi-tanulmány (Kőhalmi József), öntvény. 1906. - Baby, öntvény.
1906. - Fejér József, öntvény. 1906. - Lenni vagy nem lenni, öntvény.
1906. - Gráber Lajos, öntvény. 1907. - Ábray L.-né és leánya, öntvény.
1907. - Róna Ilona, öntvény. 1907. - Anyám arcképe, öntvény. 1907. - Tóth
Béla, veret. 1907. - Szőllősy Aladár, öntvény. 1908. - Roboz Benő építész,
öntvény. 1908. - Katiczás Ilonka, öntvény, 1908. - Dr. Princz Gyula, öntvény.
1908. - Feri, Olga, Alice, öntvény. 1908. - Lukács l.-né, öntvény. 1908.
- Hesz József, öntvény. 1908. - Radnai Béla, öntvény. 1908. - Dr. Strelinger
S. orvos és neje, öntvény. 1908. - Eljegyzési plakett: dr. P. Gy. és menyasszonya,
öntvény. 1908. - Hármas plakett (K. L.-né két fiával), öntvény. 1908.
- Kramer A. képmása, öntvény. 1908. - Vámos I. és neje, öntvény. 1909.
- Keszthelyi Ernő és neje, öntvény. 1909. - Sz. L. és neje, öntvény. 1909.
- Lord Mimi és Jancsi, öntvény. 1909. - Dr. Lóczy Lajos, egyetemi tanár,
veret. 1909. - Er. Goldzieher Vilmos, egyetemi tanár, veret. 1909. - Guttmann
Géza, öntvény. 1909. - Ezüstlakodalmi plakett: dr. Erdélyi és neje, öntvény.
1909. - Ferry F. és neje, öntvény. 1909. - Süss Nándor, öntvény. 1909,
- Beregi Oszkár, öntvény. 1909. - Walles Magda és Lili, öntvény. 1910.
-¦ M. Rózsi, öntvény. 1910. -- Balla Juliska. 1910 Zsákodi Csiszér János
művei: Jakab Gizella, öntvény. 1897. - Szabó Gáspárné, gipsz. 1898. -
Özv. Fodor Demetemé. 1900. - Juon Sucins Ferjata úr és neje, öntvény.
1900. - Dr. Oculu Suciusné, öntvény. 1900. - Dr. Weisz Emil leánya, gipsz.
1900. - Bognár Józsefné, gipsz. 1902. - Ravvay X. úr, öntvény. 1902. -
Kőröss Andrásné, öntvény. 1902. - Veres Jánosné, gipsz. 1902. - Özv. Császár
Kálmánná, gipsz. 1902. - Dr. Gálffy Béla, bronz. 1903. - Késess X. úr,
gipsz. 1903. - Berkes Valér, bronz. 1903. - Duhony Irén, galvanoplasztika.
1903. - Nagy Vilma, gipsz. 1904. - Kiss Károly, bronz. 1904. - Dr. Láng
Ferenc, bronz. 1904 - Höltser bácsi, gipsz. 1905.- Dr. Alfred Dugearec,
veret. 1905. - Taumatte Janette, öntvény. 1905. - Beguaures George, öntvény.
1905. - Valenti Viktor, gipsz. 1906. - Charles Ducc, öntvény. 1906. -
Perrí Luca, gipsz. 1906. - Guhraner Ottóné, gipsz. 1907. - Weszelovszky
Vilmosné, gipsz. 1907. - Ebersz Károly, gipsz. 1908. - Zichy Mihály, emlékplakett,
gipsz. .1908. - Lippich Elek, öntvény. 1909. - Malonyay Dezső, öntvény,
1909. - Weszelovszky Vilmos, öntvény. 1909. - Gobbi Henrik, öntvény. 1909.
Bethlen Gyula művei: A magyar izraelita kézmű- és földművelési egyesület
érme. 1904. - Női fej, öntvény. Istók János müvei: Antal Gábor, veret.
1909. - A temesvári élelmezési, háztartási és konyhaművészeti kiállítás
érme, veret. 1909. - Corinthián vándordíj. 1910- Maróti Géza művei: A
Műegyetemi Athletikai és Football-klub plakettje, veret. - A Hauszmann
Alajos-érem hátlapja, veret. Göröntsér László müve: Isa pur és chomuv
vogmuc, veret. 1909. Mester Jenő művei: L. J. arcképe, öntvény. 1905.
- Újházi Ede, veret. 1908. - Liszt Ferenc, veret. 1908. Hurtay Lajos művei:
Reitzner Miksa, öntvény. - Odescalchi Arthur hg., öntvény. - Munkácsy
Mihály, öntvény. (Két minta.) - Starna Sándor, öntvény. Veres Zoltánná
művei: 1899- 1901. gipszek: Ferencz József unitárius püspök. - János Zsigmond
- Kriza János. - Körmöczy János. - Bölöni Farkas Sándor. - Dávid Ferenc.
- Dániel Elek. - Finály Henrik, veret. 1908. - Bláthy Ottó Titus, márvány.
1909. - Khuen grófné, szül. Eltz Johanna grófnő, gipsz. 1909. Horváth
Géza művei: Lascar-érem, veret. 1908. - Markovits Iván, veret. 1908. -
Netzhammer Reinhold, veret. 1910. Kis József műve: Férfifej, öntvény.
1908. Vas Viktor művei: Gyermektanulmányfej, öntvény. 1909. - Arckép,
öntvény. 1909. Mikola Ferenc müve: Erzsébet királyné. 1909. Gémes Gindert
Péter műve: Női arckép, 1908. Liipola ír jő műve: Maywald József dr.,
veret. 19J0. Ifj. Vastagh György müvei: A budapesti nemzetközi orvoskongresszus
jelvénye, veret. 1909. - Az erdélyi múzeumegylet plakettje, veret. 1909.
Antal Sándor műve: Michelangelo, öntvény. Sződy Szilárd művei: Darwin,
öntvény. 1909. - Női arckép. 1909
|